Március 8. Szerda, Istenes Szent János hitvalló

„Az Egyház Te is vagy, a szeretetedről ismernek meg!”
„Testvéreim, akár itt, akár Granadában adunk, mindig az Úrnak adunk, mert ő van mindenhol és minden szegényben.”

A Betegápoló Irgalmasrend alapítójára, Istenes Szent Jánosra emlékezünk liturgikus emléknapján.

Sok idő kellett ahhoz, hogy Ciudad János az Úristen kegyelmével és saját erős közreműködésével Istenes Jánossá váljon. Mert szentünk változatos élet után csak 40 éves korában ismerte föl élete célját: szolgálni az Úr Jézust betegeinek ápolása által. De mikor ezt a hivatását fölismerte, egész emberként minden fönntartás nélkül szentelte reá magát.

Született 1495 március 8-án a portugál Montemorban, derék kézműves családból. Szülei gondosan nevelték, de fiukkal nem volt szerencséjük; semmi sem vallott benne a későbbi szentre. Egyszer megszállt náluk egy spanyol pap, aki annyi szépet mondott el hazája fővárosáról, Madridról, hogy a kalandok után vágyódó 9 éves fiú a távozó vendéggel megszökött hazulról. Szökését édesanyja annyira szívére vette, hogy három hétre rá meghalt, édesapja pedig Szent Ferenc rendjébe lépett. A lelkiismeretlen pap nem is vitte öt el Madridba, hanem útközben otthagyta egy spanyol faluban. A magárahagyott fiú egy pásztorhoz szegődött el, aki rövidesen megszerette, sőt 21 éves korában egyik leányát akarta mindenáron hozzáadni feleségül. A fiatalember azonban nem akarta föladni szabadságát; hogy a sok zaklatástól megmeneküljön, katonának állt be a spanyol hadseregbe.

V. Károly császár és spanyol király akkor a franciákkal hadakozik. Épen folyik Fontarabia várának ostroma, amelyben János is résztvesz. A katonák közt lazább erkölcsi fölfogás uralkodott, s bizony ő is katona módon élt. Egy baleset azonban jobb belátásra bírta. Lóháton megy a szomszédba élelemért. A francia tábor mellett érthetően jobban sarkantyúzza lovát, mely erre egy sziklához vágja gazdáját. Orrán, száján folyt a vér s hosszú ideig mozdulatlanul feküdt. Végre magához tért s első gondolata a betegek gyógyítójához s a bűnösök menedékéhez szállott segítségért. Nem hiába fordult Szűz Máriához, nemsokára erőhöz jutott és sikerült visszavánszorognia a spanyol táborba, ahol csakhamar fölépült. De itt sem maradhatott sokáig. Reá bízott, értékes dolgok tűnnek el, nem tudja nyilvánvalóan bebizonyítani ártatlanságát, csak főparancsnoka jószívűségének köszönhető, hogy kötélhalál helyett elbocsátással büntetik.

Erre megint visszatér régi gazdájához, aki a régi szeretettel fogadja.
Nyugtalan vére s újabb házassági ajánlatok megint a katonasághoz terelik. A császár most a törökkel küzd, s János ezt a hadjáratot is végigküzdi, de most már sokkal komolyabb lélekkel és élettel. A hadjárat után jóvá akarja tenni régi hibáját s a szülői ház látogatására indul. Hazaérve megtudja, mit okozott az ő gyerekes meggondolatlansága: keményen meg akar vezekelni. De erre egyelőre nem kerül rá sor. Jelentéktelen próbálkozás után végre egy száműzött nemesi családhoz áll be szolgának s a családdal Afrikába megy. Itt csakhamar a szolgából családfönntartó lesz.

A szokatlan éghajlat aláássa a család egészségét, vagyonuk elúszik, s János vállalkozik a férfi, az asszony és négy kislányuk eltartására. Éjjelét is nappallá téve dolgozik, s így táplálja és megmenti őket. A sok meddő próbálkozás és meg nem valósított erősfogadás után ez volt eddigi élete legkomolyabb és legigazibb cselekedete. Az Úristen, aki nem marad adós az ital vízért sem, melyet szomjazónak nyújtunk az Úr Jézus nevében, e tettét bőségesen megjutalmazta. Gyóntatója tanácsára visszatér Spanyolországba, ahol egy ideig úgy iparkodik jót tenni, hogy olcsó szentképekkel és jó könyvekkel házal. Végre azonban megtalálja az Úristentől számára kijelölt helyet.

Egyszer egy szegény beteg didergő gyermeket talált az utcán. Karjára vette, hogy lakására vigye. Azonban minél tovább ment, annál nehezebbé vált az először egészen könnyű teher, s kénytelen volt megpihenni. Úgy látta, hogy a ragyogó arcú kisgyerek maga az isteni kisded – kezében a kereszttel és gránátalmával,- szól hozzá: „János, te Granadában fogod megtalálni keresztedet”!

Ez volt a nagy fordulat János életében. Elmegy Granadába.
Éppen ott tartózkodott Avilai Boldog János (1569 ; ünnepe május 10), aki 40 éves apostoli munkájával kiérdemelte az „Andaluzia -Dél-Spanyolország- apostola” elnevezést. Meghallgatta ennek a kiváló szónoknak Sebestyén-napi szentbeszédét, amelynek az volt a lényege:
„inkább ezerszer meghalni, mint Istent megbántani.”
A beszéd olyan megrázó hatással volt Jánosra, hogy kiérve a templomból, sírni kezdett s őrültként tépte haját eddigi céltalansága miatt. Őrültnek gondolták s kórházba vitték. Csakhamar kiengedték onnan, s Avilai János lelkivezetése alá került. Ez a nagy lelkivezető, Borgia Szent Ferenc (okt. 10), Szent Teréz (okt. 15, )Granadai Lajos lelki barátja és tanácsadója rövidesen rászorítja a végleges állhatatosságra, amelyet fogadalommal erősít meg:
„szolgálni az Urat szegény betegek gondozásával” – Ez 1535 körül történt.

Élete ezután a keresztény irgalmassági cselekedeteknek valóságos hőskölteménye. Amikor pl. Granada városának egyik legnagyobb kórháza lángba borult, egy percig sem habozott a lángok közé rohanni s a kórtermekből menteni a betegeket. Emberi erőt meghaladó módon legalább egy félóráig tette ezt tűzben, füstben. A lelkében égő szeretet lángja erősebb volt a külső tűznél : mindenki csodálatára semmi baja sem történt.

Leleményes szeretettel fát szedegetett s azt eladta, majd gyűjtéssel és kéregetéssel lassan előteremtette azt az összeget, amellyel 1540-ben egy kórháznak alapjait vethette meg. Ez a kórház akkor még nem volt nagy, azonban ez lett az egész keresztény világot behálózó nagy szeretetintézménynek bölcsője: ebből fejlődött ki a János lerakta alapon a buzgó tanítványok segítségével az 1570-ben a pápától megerősített irgalmasrend.

Ez a kórház ihleti mai napig az irgalmasokat, hogy intézményeikben gyógyítsák a testet, de amellett gondozzák a lelket.

E kórház jótéteményei Magyarországon is érezhetők, mert csak a jelenlegi országban is Budapesten, Egerben, Pécsett, Pápán és Vácon vannak irgalmasrendi kórházak. Ebbe a kórházba vitt nem egyszer Istenes János egy-egy beteget, akit az utcán fölszedett, aztán ágyba fektette, megmosta s alázatosan megcsókolta lábait. Egy ilyen betegnél egyszer a hagyomány szerint észrevette, hogy lábai keresztül vannak lyukasztva, s nem volt nehéz megismernie az Úr Krisztust. Bizonyos, hogy minden beteg személyében az Úr Jézust vitte és ápolta; mert maga az Úr megmondotta:
A végítéletben a választottakhoz majd így szól:
„Beteg voltam és meglátogattatok engem”. Mikor pedig ezek elcsodálkoznak: „Uram, mikor láttunk mi betegen”, azt feleli majd: „Bizony mondom nektek, amit egynek a legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek” (Máté 25, 36).

Máté evangélium 25.fejezet 35-40. igevers:
„Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt.25;35-40)

Milyen lecke volt a langyos keresztényeknek, ha Istenes János végigment a nagyváros utcáin kosárral a hátán s ezekkel a szavakkal gyűjtött kórháza betegei számára:
„Legyetek magatok iránt irgalmasok, tegyetek jót!”
Az Írás szerint: „Az irgalmas ember önlelkének tesz jót!” (Példabeszédek 11).

Halála is irgalmassági cselekedettel kapcsolatos. A Granada mellett levő Xenil folyó megáradt és sok jól használható fa úszott benne. János belement a hideg vízbe s fát gyűjtött annak a kórháznak, amelyre az első pénzt szintén fával szerezte. A hideg víz megártott neki annál is inkább, mert egy fuldokló fiúnak is után vetette magát, akit meg is mentett. Az így keletkezett hűlés okozta halálát. A szentségekkel megerősítve fölkelt ágyából, felöltözködött, térdre borult s a feszületet szívéhez szorítva lehelte ki lelkét az Ur 1550. évének március 8. napján, élete 55 évében. 1690-ben avatták szentté.

XIII. Leó pápa pedig az egész keresztény világ betegeinek védőjévé nyilvánította s fölvétette nevét a haldoklók litániájába.

FOHÁSZ

Istenünk, Te Istenes Szent János szívét betöltötted az irgalmasság lelkületével, hogy példáján okulva tettekkel mutassuk meg szeretetünket a hozzánk közelállóknak és általuk kiérdemeljük Országod dicsőségét. Egész életét a betegek szolgálatára rendelted. Kérünk, add, hogy az ő közbenjárására mi is értékeljük az irgalmasság cselekedeteit, és nagylelkűen gyakoroljuk az önzetlen szeretetet A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.

Aki másnak mindig örömöt igyekszik szerezni, eléri, hogy mások is azt tegyék, ami neki örömére szolgál.

Don Bosco: Ima a közösségért…

Uram, engedj azért imádkoznom, hogy folyvást erősödjék mindannyiunkban a közösségi lelkület, hogy egymást tiszteljük és el is viseljük, mint ellenállhatatlanul kemény, hogy inkább gyengédnek és gyengének tűnjek föl, mint büszkének és megközelíthetetlennek! Könyörgök, Uram, alázatért és jóságért, hogy hűséges maradhassak azokhoz, akik hozzám hűtlenek lettek, hogy megbocsátó és türelmes azokkal szemben, akik bosszút forralnak ellenem.
Mária, Keresztények Segítsége! Könyörögj érettünk!

Don Bosco: Ima az ifjúságért…

Kérjük Urunkat, Jézus Krisztust, hogy igazsága fényével és Szíve szeretetével vonzza Magához az ifjúságot!
Adj, Urunk, új papi hivatásokat, akik Szíved szerint nevelik az ifjúságot.
Add, Urunk, hogy akik a nevelés munkájában fáradoznak, életük példájával tanítsák a gyermekeket.
Add, hogy a családi otthonok a hit és szeretet forrásai legyenek.
Add, hogy a szentek példája eszményt adjon, és az ifjúság tüzes lelkülettel kövesse őket.
Add, Urunk, hogy a ránk bízottakkal együtt eljuthassunk Országodba.
Urunk, Jézus Krisztus! Te úgy kívántad, hogy a gyermekeket Hozzád vezessük.
Kérünk, add, hogy Bosco Szent János példájára és közbenjárására felelősséget és szánalmat érezzünk korunk fiatalságával szemben, és életünk példájával, szeretetünk áradásával elvezethessük őket az igazság ismeretére és az igazi keresztény életre Általad, Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké. Amen.