„Krisztus szeretett minket és odaadta magát jóillatú áldozatul Istennek.” (Ef 5,2)
Az emberek minden korszakban hoztak áldozatokat. Istent imádva látható adományokat ajánlottak föl neki, hogy így tiszteljék legfőbb Urukat. Áldozataikkal fejezték ki, hogy Istennek akarják adni magukat. Azonkívül azért is hoztak áldozatokat, hogy hálát adjanak Istennek, könyörögjenek irgalmáért, vagy kiengeszteljék Őt. Az Ószövetségben az ilyen áldozatokat maga Isten rendelte el.
Az Ószövetségi áldozatok Jézus kereszthalálában nyerték el beteljesülésüket. A kereszten maga Jézus az, aki föláldozta magát érettünk az Atyának. Az ő áldozata az Újszövetség áldozata. Jézus szenvedése és halála végtelen értékű áldozat. Ebben az áldozatban Istennek Fia, aki emberré lett, egyszemélyben volt áldozó pap és áldozati adomány. Tökéletes szeretetben és a legtisztább odaadásban áldozta magát mennyei Atyjának.
Krisztus az egész emberiség főpapja. Ő minden emberért és minden korszakért hozta meg áldozatát. Ezért van az Újszövetségben csak egyetlen áldozat: a mi Urunk Jézus Krisztus áldozata. Ez az egyetlen áldozat újul meg minden szentmisében.