„Midőn tehát látjátok a pusztulás utálatosságát, – melyet megjövendölt Dániel próféta, – állani a szent helyen: akkor akik Judeában vannak, fussanak a hegyekre” (Máté 24;15-16.)
Szent Simon az Úr rokonságából származott. Mint Kleofásnak, Szent József testvérének fiát, őt is Jézus testvére néven említik az evangéliumok. Bár az Üdvözítő nyilvános fellépésekor már közel negyvenéves érett férfi volt, mégis a fiatalság szent lelkesedésével csatlakozott hozzája és híven kitartott mellette egészen a Golgotáig. A Szentlélek eljövetele után ő is az evangélium hirdetői közé állott. Hogy nagy sikerrel kellett működnie, abból látjuk, hogy 62-ben Szent Jakab apostol halála után egyhangúlag őt választották a szent város püspökévé.
Simon magas kora ellenére meghajolt a közbizalom előtt és magára vette ennek a püspökségnek óriási terhét. Mint püspöknek tömérdek nehézséggel kellett megküzdenie. Mindjárt megválasztása után erős harcot kellett vívnia a zsidózó ebjonita felekezettel, melynek élére épp akkor a püspökválasztásnál mellőzött s ezért hiúságában halálosan megsértett Tehútis állott.
Majd a zsidó háború kitörése okozott neki sok gondot. A zsidók ugyanis egyre nehezebben tűrték a rómaiak kemény igáját és már Neró császár uralkodásának utolsó éveiben forrongani kezdtek, majd nyílt lázadásban törtek ki. A rómaiak azonban Veszpaziánnak és fiának, Títusnak vezetése alatt hatalmas sereget küldtek ellenük, mely nehéz harcok árán vérbefojtotta a lázadást.
Ekkor az egész haderő Jeruzsálem alá vonult. A jeruzsálemi keresztények nem várták meg a szent város szomorú sorsának teljesedését, és még idejekorán a Jordánon túl fekvő Pellába menekültek, s onnét szemlélték a borzalmakat, melyek nyakas és elvakult zsidó testvéreikre szakadtak. Megemlékeztek az Úr szavairól:
„Midőn tehát látjátok a pusztulás utálatosságát, – melyet megjövendölt Dániel próféta, – állani a szent helyen: akkor akik Judeában vannak, fussanak a hegyekre” (Máté 24;15-16.)
Simon természetesen követte híveit és így szerencsésen kikerülte azt a nyomozást, melyet Veszpazián Dávid király leszármazottjainak kiderítésére indított. A vihar elvonulása után pedig valószínűleg ő is azokkal a keresztényekkel tartott, akik visszatértek az elpusztult Jeruzsálem romjai közé és ott virágzó gyülekezetet alakítottak.
Simon későbbi életéből csupán halálának körülményeit ismerjük. Tudjuk, hogy az ellene áskálódó zsidó felekezetek valamelyike feljelentette őt Attikus helytartónál mint keresztényt és mint Dávid király vérszerinti leszármazottját. Attikus császári ura, Traján feljelentés esetén megengedte a keresztények elleni eljárást; így bírói széke elé idézte a tiszteletreméltó aggastyánt, az immár százhúszéves püspököt.
Simon készségesen eleget tett az idézésnek és a bíró hozzá intézett kérdéseire Krisztus tántoríthatatlan hívének vallotta magát. Rendíthetetlen maradt hitében akkor is, mikor a fenyegetéseket tettek követték. A bakók egy egész napon át kínozták a törékeny testű aggastyánt, de ő egyetlen jajszó nélkül viselte el a legszörnyűbb kínokat. A hóhérok előbb fáradtak bele a kínok kieszelésébe, mint ő azok elviselésébe.
Utoljára keresztre feszítették. Simon kitüntetésnek vette ezt a megalázó halálnemet, mert így megadatott neki a kegyelem, hogy ugyanoly módon végezze életét, mint isteni Mestere.
Szent Edith Stein
Juxta crucem tecum stare – Veled a kereszt alatt
Ma Veled voltam a kereszt alatt
És olyan tisztán éreztem, mint még soha,
Hogy a kereszt alatt Te a mi anyánk lettél.
Ahogy egy földi édesanya hűsége
Már arról gondoskodik, hogy fia utolsó akaratát teljesítse.
De te az Úr szolgálóleánya voltál,
Az emberré lett Isten léte és élete
Fenntartások nélkül a Te létedre és a te életedre lett bízva.
Ezért Te befogadtad Övéit a szívedbe,
És keserű szenvedésed vérével
Minden lélek számára új életet szereztél.
Mindannyiunkat ismersz: sebeinket, gyengeségeinket,
Az égi ragyogást is ismered, amelyet a Te Fiad szeretete
Szeretne kiárasztani ránk az örök fényben.
Ezért vezeted gonddal lépteinket,
Semmilyen ár nem túl magas neked, hogy elvezess
bennünket a célba.
De azoknak, akiket te választottál, hogy kövessenek téged,
Hogy egy napon majd Körülötted legyenek az égi trón mellett,
Azoknak most itt kell állniuk Veled a kereszt alatt
És a keserű szenvedés vérével kell
Megszerezniük az értékes lelkek égi ragyogását,
Amelyet az Isten Fia örökségül hagyott rájuk.
(Szent Edith Stein verse, ihletője a Stabat Mater első szakasza:
Juxta crucem tecum stare – Veled állni a kereszt alatt.)
SZŰZANYÁNK FOGADD EL AJÁNDÉKUNKAT
Damaszkuszi Szent János imájából
Szűzanyánk, fogadd el ajándékunkat!
Fogadd el kegyesen erőnket meghaladó szeretetünket!
Tekints ránk, jóságos Úrnőnk, mi Urunk Szülője!
Irányítsd gondolatainkat, de sorsunkat is!
Vezess el minket az isteni akarat békés kikötőjébe,
és tégy minket méltóvá a jövendő boldogságra,
a Tőled megtestesült Ige arca édes ragyogásának szemlélésére.
Ámen!
