Ó, jöjjetek és merítsetek örömmel az üdvösség forrásaiból, merítsetek ebből az üdvözítő vízből! Tágítsátok ki lelketek befogadóképességét bűnbánattal, alázattal, bizalommal, de különösen szeretettel, hogy a szentségek működése egyre mélyebbre, egyre erősebben és tartósabban hasson. – Valahányszor közeledünk hozzájuk, újítsuk meg Krisztus gazdagságába vetett hitünket. Ez a hit megakadályozza azt, hogy a szentségek gyakori vétele megszokottá váljék annak a lelkében, aki gyakran járul ezekhez a forrásokhoz. Merítsünk belőlük gyakran, különösen az Oltáriszentségből, mert ez kiváltképpen az élet szentsége. A Megváltó ezeket a forrásokat a kereszt lábánál, vagy talán még inkább Szentséges Szíve mélyéből fakasztotta végtelen érdemei által.
Mikor Szent Ágoston az evangéliumnak azon szöveget magyarázza, mely Krisztus haláláról szól: „Egyik katona lándzsával megnyitá oldalát”, ezeket a figyelemreméltó szavakat írja: „Az evangélista szándékosan használja ezt a kifejezést; mikor a kereszten függő Jézus lándzsa-sebéről beszél, melyet a katona ejtett rajta, nem azt mondja: megütötte vagy megsebezte oldalát, nem mond semmi mást, hanem megnyitotta oldalát, hogy ezzel mintegy kinyissa az élet kapuját. Innen áradtak ki a szentségek, melyek nélkül nem juthatunk el az igaz életre”. Ezek a források a keresztből, Jézus szeretetéből fakadnak. Vérének erejével ránk alkalmazzák a Megváltó halálának gyümölcseit.
Ha tehát keresztény életet akarunk élni, ha keressük a tökéletességet, ha életszentségre törekszünk, belőlük merítsünk örömmel. Mert ezek a természetfeletti élet forrásai a földi életben és a dicsőség forrásai a másvilágon. – „Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék… Mert aki abból a vízből iszik, melyet én adok neki, soha többé nem szomjazik mindörökké, hanem a víz, melyet én adok neki, az örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Mintha ezt mondaná a Megváltó: „Jöjjetek és ittasodjatok, kedveseim!” Jöjjetek és igyatok ezekből a forrásokból. Általuk közlöm saját életemet itt a földön a hit fátyola alatt, – mindaddig, míg el nem tűnik minden szimbólum, amikor majd megrészegítelek benneteket gyönyörűségem patakjával, világosságom örök fényében: „Gyönyörűséged patakjával itatod őket. Nálad van az élet forrása, és világosságod által látunk világosságot”.
