„Ó, Ágota, jóság a neved, és jóság a lelked! Ó, Ágota, dicső tetteid nyilván hirdetik jó nevedet, és jó neved hirdeti dicső tetteidet! Ó, Ágota, neved hív, hogy mindenki hozzád csatlakozzék. Példád vonz, hogy mindenki késedelem nélkül Istenhez, az egyetlen igazi Jóhoz térjen.” (Szicíliai Szent Metód püspöknek Szent Ágotáról mondott szónoklatából …)
„A keresztények alázatossága és szolgálata sokkal előbbre való, mint a királyok minden gazdagsága és felfuvalkodottsága. Mert nincsen nagyobb szabadság, mint Krisztusnak szolgálni”
Szent Ágota azon kevés számú kiváltságos szent közé tartozik, akik név szerint meg vannak említve a szentmise kánonjában. Ez is mutatja, milyen nagy tisztelettel viseltetik az egyház a keresztény ókor e vértanúja iránt, aki nemét meghazudtoló bátorsággal viselte el a legborzalmasabb szenvedéseket. Előkelő és dúsgazdag katániai görög családból származott. Szülei gondos keresztény nevelésben részesítették s Ágota a legteljesebb mértékben igazolta is nevét (Agatha= jó).
Mivel pedig erényeihez feltűnő szépség és gazdagság is járult, felserdülése után sokan pályáztak a kezére. Ezek közé tartozott a sziget hatalmas kormányzója, Quintianus prétor is, aki azonban nem annyira erényeiért, mint inkább nagy vagyonáért vetett rája szemet. Ágota azonban kereken kijelentette, hogy ő halandó ember kedvéért nem hajlandó megszegni mennyei vőlegényének fogadott hűségét. Kvinciánust módfelett bántotta a visszautasítás.
Mivel Décius császár (249-51) épen azidőtt véres üldözést rendelt el a keresztények ellen, elhatározta, hogy ha kell, erőszakkal is érvényt szerez akaratának. Először szűzi ártatlanságától akarta megfosztani Ágotát, mert úgy gondolkozott, hogy ha sikerül őt bűnre vinnie, könnyebben eJ tudja majd tántorítani hitétől. Ezért haladéktalanul elfogatta s átadta egy Afrodízia nevű romlott asszonynak és hasonló gondolkodású lányainak azzal az utasítással, hogy igyekezzenek őt mindenáron bűnre csábítani. De Ágota a tisztátalanság házában is állandóan, a tisztaság királya, Krisztus felé irányította gondolatait. És Krisztus nem hagyta el az ő hűséges jegyesét.
Afrodízia egy hónap múlva kénytelen volt jelenteni a helytartónak, hogy Ágota állhatatosságán hajótörést szenved minden mesterkedése. Ekkor Quintianus maga elé rendelte és vallatóra fogta. Mindenekelőtt származása felől tudakozódott.
„Szabad vagyok – felelte Ágota – és mint rokoni összeköttetéseim mutatják, előkelő nemzetségből származom.” Hogy nem restelled tehát — kérdezte tovább a helytartó – előkelő létedre, a keresztények megvetett és szolgai életmódját követni?
Ágota: „A keresztények alázatossága és szolgálata sokkal előbbre való, mint a királyok minden gazdagsága és felfuvalkodottsága. Mert nincsen nagyobb szabadság, mint Krisztusnak szolgálni”
(Schütz Antal: Szentek élete az év minden napjára)
A Decius-féle üldözés idején följelentették, s amikor megvallotta hitét, ostorozták, égették, végül megcsúfolásként levágták a keblét és börtönbe zárták. Éjszaka Szent Péter jött hozzá és meggyógyította.
Másnap a börtöne padlójára összetört cserépszilánkokat szórtak szét, erre izzó szenet tettek, és ezen forgatták a lányt mezítelen testtel. Eközben erős földrengés támadt, amely az egész várost úgy megrázta, hogy az összedőlt palota Quintianus két tanácsosát is maga alá temette. A nép Quintianushoz futott, mondván, hogy Ágota igazságtalan gyötrettetése miatt kell ezeket elszenvedniök.
Akkor Quintianus, egyrészt a földrengéstől, másrészt a nép lázadásától félve, ismételten börtönbe vetette Ágotát. Ő így imádkozott:
„Uram, Jézus Krisztus, aki teremtettél engem és gyermekkorom óta megőriztél, a szennytől megóvtad testemet és a világ szerelmét elvetted tőlem, te megadtad nekem, hogy győzhessek a kínzásokon, mert a türelem erényével ruháztál fel; vedd lelkemet, és add, hogy eljussak irgalmasságodhoz!”
Miközben így imádkozott, hangos szóval kilehelte lelkét, az Úr 253. esztendeje táján.
Testét a hívők illatszerekkel balzsamozták be, és elhelyezték egy szarkofágban. Egy selyembe öltözött ifjú jött el a holttesthez több mint száz csodálatosan szép és fehérbe öltözött férfiúval, akiket arrafelé sohasem láttak, és fejénél márványtáblát helyeztek el, majd eltűntek a szemük elől. A táblán ez az írás állt:
„Szent lelke, önként, tiszteletet az Istennek, a haza szabadítója.”
Ezt pedig így kell érteni:
„Szent volt Ágota lelke, önként ajánlotta fel magát, tiszteletet adott Istennek, és a haza szabadítója volt.”
E csoda hírének elterjedtével még a pogányok és a zsidók is tisztelettel keresték fel Ágota sírját. Quintianus ez után nekilátott, hogy felkutassa Ágota vagyonát. Útközben két lova egymásra horkantott, patáikkal rúgkapáltak, egyikük megharapta Quintianust, a másik patájával belerúgott, és a folyóba taszította, úgyhogy testét sohasem találták meg.
Egy év múlva, Ágota születésnapja táján egy óriási vulkán tört ki a város környékén, tüzet hányt, s a láva, forrón hömpölygött le a hegyről; a kő, a föld megolvadt, s a tűzfolyam egyenesen a város felé hömpölygött. Erre a pogány sokaság leereszkedett a hegyről, és Ágota sírjához futott. A takarót, amivel a sír be volt borítva, megragadták, szembefordították a tűzzel, s a tűzfolyam éppen a szent születésnapján megállt, s nem is mozdult tovább.
E szűzről így szól Szent Ambrus Praefatiójában:
„Ó, boldog és hírneves szűz, aki méltó volt, hogy az Úr dicséretére hűséges vérével ékesítse vértanúságát. Ó, kitűnő és dicsőséges, kettős ékességgel ékes, aki a vad kínzások közben, csodákkal kitüntetve, s titokzatos segítségben bővelkedve az apostol látogatásakor meggyógyulni méltó volt. Krisztussal eljegyezve úgy fogadták be az egek, emberi tagjai úgy sugározzák dicsőséges engedelmességét, ahogy az angyalok kórusa lelkének szentségét és hazájának megszabadítását hirdeti.”
Catania népe töretlenül őrizte szent leánya emlékezetét, állandóan segítségül hívták, s hívják ma is a tűzhányó veszedelme ellen. Az oltalomkérés később az összes tűzesetekre kiterjedt, és a 12. század óta a tűzvészt jelző harangra rávésték sírföliratát. Neve szerepel a római kánonban.
Urunk, Istenünk, járjon közben nálad bűneink bocsánatáért Szent Ágota szűz és vértanú, aki mindig kedves volt előtted, mert tiszta életével és vértanúhalálával megmutatta kegyelmed erejét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
HIMNUSZ A SZENTHÁROMSÁGHOZ
Szívünkbe öntsd szerelmedet,
és bőven oszd kegyelmedet,
hogy megtisztuljunk általad,
és élvezzük jóvoltodat!
Mint száműzöttek, kérlelünk,
bús vándorok, hozzád jövünk;
nálad bizton kiköthetünk,
örök hazát ott nyerhetünk.
Boldog szív az, mely megszeret,
szomjazza élő vizedet,
s boldog nép, melynek hű szeme
meglát, Igazság Istene.
Imádat illet: nagy neved
dicsérje szent emlékezet,
s vég nélkül ünnepeljenek
a hozzád vonzódó szívek.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Amen.
