Isteni Megváltónk szenvedéseinek és halálának eredménye leginkább gyümölcseiben nyilatkozik meg.
Szent Pál fáradhatatlan azoknak a kincseknek a felsorolásában, amelyeket az Istenember szerzett nekünk életének és szenvedéseinek érdemeivel. Mikor róluk beszél, felujjong örömében. Gondolata kifejezésére csak ilyen szavakat talál: bőség, bőséges kiáradás, gazdagság, melyet kimeríthetetlennek nevez. – Krisztus „visszavásárolt minket”, „általa közeledünk Istenhez, ő engeszteli ki őt irántunk”, „megigazultakká tesz”, megadja az életszentséget és az „új életet”. Összefoglalásul az Apostol összehasonlítja Krisztust Ádámmal, akinek a művét jóvátenni jött. Ádám hozta a bűnt, a kárhozatot, a halált; Krisztus, a második Ádám, visszaadja az igazságot, a kegyelmet, az életet: „A halálból átvitettünk az életre”. A megváltás bőséges volt: „Bőséges nála a szabadítás”. „Mert nem úgy áll a dolog a kegyelemajándékkal, mint a bűnbeeséssel… És ha egy ember bűne miatt a halál uralomra jutott itt a földön, akkor azok, akikre kiáradt a kegyelem bősége, sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által;… amikor elhatalmasodott a bűn, még bőségesebb lett a kegyelem.” Ezért „nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézussal egyesülve élnek”.
Amikor Krisztus Urunk nevünkben végtelen értékű elégtételt ajánlott fel Atyjának, lerombolta az Isten és köztünk meredő akadályt. Az örök Atya most már szeretettel tekint az emberi nemre, melyet Fia vére megváltott. Fia miatt elhalmozza minden kegyelemmel, amire csak szüksége van, hogy vele egyesülhessen, „érte éljen”; élje magának Istennek az életét: „…Hogy az élő Istennek szolgáljon”.
Tehát minden természetfeletti ajándékunkat, minden megvilágosítást, melyet Isten reánk áraszt, minden segítséget, mellyel elhalmoz lelkiéletünkben, mindent Krisztus élete, szenvedése és halála érdemének köszönhetünk. A bűnbocsánat a megigazulás, az állhatatosság minden kegyelme, amelyet Isten ad és ezután is mindig adni fog majd a lelkeknek, egyedül a keresztből fakad.