Krisztus Jézus elégtételével és általában élete minden tettével kiérdemelte számunkra a bűnbocsánat, üdvösség és megszentelődés minden kegyelmét.
Mi az érdem?
Jutalomra számot tartó jog. Mikor kijelentjük, hogy Krisztus művei érdemszerzők számunkra, ez azt jelenti, hogy Krisztusnak joga van ahhoz, hogy mi általuk elnyerjük az örök életet és mindazokat a kegyelmeket, amelyek ehhez szükségesek vagy vele járnak. Szent Pál is azt mondja: „Megigazultunk (azaz igazakká lettünk Isten előtt), de nem saját erőnkből, hanem ingyen, Isten ingyenes ajándékából, az ő kegyelméből a megváltás által, mely Jézus Krisztusban vagyon”. Tehát az Apostol megérteti velünk, hogy Krisztus szenvedése, amely betetőzi és megkoronázza földi életének összes műveit, örök életünk forrása: Krisztus megszentelődésünk érdemszerző oka.
Mi ennek az érdemnek mélységes értelme? – Hiszen minden érdem személyi. Mikor a kegyelem állapotában vagyunk kiérdemelhetjük magunk számára ennek a kegyelemnek a növekedését; de ez az érdem csak személyünket illeti meg. Mások számára nem érdemelhetünk ki kegyelmet, legfeljebb kérhetjük, kiesdhetjük Istentől. – Hogyan tudott hát Krisztus érdemet szerezni a mi számunkra? Milyen címen szerzett Krisztus érdemet nem csupán a maga számára, mint ahogyan például kiérdemelte embersége megdicsőülését, hanem mások számára is? Hogyan tudta kiérdemelni számunkra, az egész emberi nem számára az örök életet?
Az érdemnek, a kegyelem gyümölcsének és következményének – ha szabad így szólnunk, – ugyanakkora kiterjedése van, mint a kegyelemnek, melyen alapul. – Krisztus Jézus telve van megszentelő kegyelemmel, mellyel személyes érdemeket szerezhet a maga számára. De ez a kegyelem Jézusban nem egyedül a maga számára van; ennek a kegyelemnek nemcsak személyi jellege, hanem egyetemes kiváltsága is van. Krisztust a mennyei Atya arra szánta, hogy fejünk, vezérünk, képviselőnk legyen. Az örök Atya azt akarja, hogy „elsőszülött legyen az összes teremtmények között”. Mivel Krisztus örök hivatása, hogy a kiválasztottak feje legyen, ez hozza magával, hogy benne, aki a megtestesülés révén a mi fajunkból való, a kegyelem kimagasló és egyetemes jellegű, melynek nemcsak az a célja, hogy Jézus emberi lelkét megszentelje, hanem az is, hogy az örök élet terén őt az emberiség fejévé tegye. – Ezért szociálisak Jézus összes cselekedetei, ha az emberi nemhez való vonatkozásaikban tekintjük őket. Amit Krisztus cselekszik, nemcsak a maga számára, hanem a mi nevünkben is cselekszi. Ezért mondja Szent Pál, hogy „valamint a sok ember megtétetett bűnösnek egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megtétetett megigazultnak egynek az engedelmessége által”. Még hozzá milyen engedelmességgel! és olyan ember engedelmessége által, aki egyformán Isten is, aki valamennyiünket visszahelyezte a kegyelem állapotába. Tehát Krisztus Jézus, mint fejünk és vezérünk, valamennyiünk számára szerzett érdemet; éppúgy, mint ahogyan bennünket helyettesítve valamennyiünkért eleget tett. És mivel itt Isten az érdemszerző, érdemei végtelen értékűek és hatásuk kimeríthetetlen.
