„megfürödni Isten végtelen szeretetében”
„Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá… (Mk 1, 6b-11) „
Ama csillag után…
A holdsugaras hideg éjszakában,
Mint egy fehérlő, csendes álom,
Úgy vonult el a komoly karaván.
És elől ment a három.
A sziklás föld mogorván és kopáron
Feküdt el lábaik alatt.
Méltóságos sora a száz tevének
A harmaton halkan haladt.
És mintha fehér árnyak lengenének,
Úgy vonult végig a fehér sereg
A völgyön, ahol nem nőttek virágok,
S a városon, ahol az emberek
Nem virrasztottak és nem énekeltek.
S ahol nem látta őket senkisem.
És így suhant el csendesen
Életre éledt vágya Napkeletnek
Az ezredéves éjszakán.
Ama csillag után.
Istenünk, irgalmas Atyánk!
Segíts minket, hogy örömmel a szívünkben induljunk kifejezni hódolatunkat!
Segíts, hogy másokat is hozzád, az irgalomban gazdag Istenhez vezessünk!
Segíts, hogy életünk folyamán mindig azon az úton járjunk, amelyet te mutatsz nekünk!
Csak a tiszta élő vízben, csak tiszta szívvel láthatjuk meg csillagod fényét, amelyet nagy alázatosságban szeretnénk követni.
Fogadd el, Jézusom, szeretetem aranyát, amely minden cselekedetemet méltóvá teszi hozzád.
Fogadd el, Jézusom, hódolatom tömjénporát, amely elismer legfőbb Urának.
Fogadd el, Jézusom, vigasztalásom mirháját, amely egyesíti nehézségeimet a te földi szenvedéseiddel.
Jézusunk, ajándékainkkal együtt önmagunkat is neked szeretnénk adni, hiszen te önmagadat ajándékoztad a világnak, s minden embernek.
Vezessen minket a csillag fénye a mi Megváltónkhoz és segítsen, hogy felismerjük benne
az Isten Fiát!
