Előgyakorlatok
1. Képzeld el magad előtt a Boldogságos Szüzet, amint hálaénekét zengi.
2. Kérd a kegyelmet, hogy ennek a hálaéneknek mindenegyes szavát bensőleg megértsed és szívedben átérezzed.
I. Szűz Mária hálaénekének szépsége és ereje
Erre a tárgyra nézve megjegyzi Boldog Grignon Lajos: „Ez az egyedüli imádság, az egyedüli mű, melyet a Szent Szűz szerzett vagy jobban mondva, melyet Jézus szerzett benne, mert ő szólott a Szűz szája állal. Ez a legnagyobb dicsőítő áldozat, melyet Istennek a kegyelem rendjében puszta teremtmény bemutatott. Ez egyrészt a legalázatosabb és a leghálateltebb, másrészt a legmagasztosabb és a legfönségesebb valamennyi hálaének között: oly nagy és rejtett titkokat zár magába, hogy még az angyalok sem ismerik meg. Gerzon, aki oly jámbor és bölcs tanító volt, miután életének jórészét arra fordította, hogy a legnehezebb tárgyakról munkákat írt, teli tudással és jámborsággal, mégis élete végén csak reszketve fogott hozzá a Magnificat magyarázatához, hogy ezzel munkáit megkoronázza. Többek közt azt mondja, hogy a Szent Szűz maga is gyakran imádkozta, különösen hálaadásképpen a szentáldozás után. A tudós Benzonius állítja, hogy a gonoszlelkek rettegnek és futásnak erednek, mikor ezeket a szavakat hallják: Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a szívük terveiben kevélykedőket… azért mondja Szent Ambrus: Legyen mindegyikünkben Szűz Mária lelke, hogy magasztalja az Urat; legyen mindegyikünkben Szűz Mária szelleme, hogy örvendezzen Istenben.”
Ily lelki előkészülettel kezdjük meg mi is elmélkedésünket Szűz Mária hálaénekéről, ily lelki előkészülettel imádkozzuk azt, valahányszor elmondjuk, főleg naponta vecsernyekor az egyházi zsolozsmában.
II. Szűz Mária hálaénekének tartalma
1. „Magasztalja az én lelkem az Urat”: ez életem célja és örök boldogságom; mert ő az én teremtőm, létem, szentségem és kiválasztásom forrása, ő atyám, jótevőm, Istenem, mindenem.
2. „És örvendez az én szívem megváltó Istenem felett”: örömöm tárgya Isten és nem a világ; mert csak az öröm Istenben tiszta, önzetlen, boldogító és múlhatatlan; a világ öröme pedig mulandó, önző, tisztátalan és nem képes betölteni az ember szívét. örvend lelkem Istenemben, mert ő üdvözít engem és betölti lelkemet minden jóval.
3. „Mert rátekintett szolgálója kicsinységére”: Szűz Mária nagyságával csak alázatossága mérhető össze, azért választotta őt ki Isten minden teremtmény közül és felmagasztalta őt minden teremtmény fölé, úgy, hogy „mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék”. Tekints a jövőbe, tekints az örökkévalóságba: ég és föld boldognak hirdeti őt és a pokol reszket nevének hallatára. Légy te is az ő tisztelője, légy kiváló szolgája, légy szeretetének rabja. De tégy meg mindent, hogy téged is egykor boldognak nevezhessenek az egész örökkévalóságon át.
4. „Mert nagy dolgot cselekedett nekem a Hatalmas, kinek szent az ő neve”: gondolj vissza Szűz Mária kiválasztására és kiváltságaira. Tizenkét csillag övezi koszorúként fejét, kiváltságainak jelképe gyanánt. Részben már földi életében ékesítették őt, részben mennybe való felvétele után jutottak neki osztályrészül; mindezeknek alapja kiválasztása volt az istenanyai méltóságra; ez az a nagy dolog, melyet neki cselekedett a Hatalmas. De veled is nagy dolgot művelt az Isten. Nagy tetteinek emlékoszlopai a teremtés, megváltás, a kiválasztás, a hivatás, a kitartás a jóban, esetleg megtérés és a különleges kegyelemadományok, melyeket magad ismersz egyedül. És atyai bőkezűsége még sokkal többet akar juttatni, hacsak hűséges vagy az előbbiek felhasználásában és állhatatosan és alázattal könyörögsz. A mennyországban tartja fenn számodra jótéteményeinek legjavát.
5. „És irgalma nemzedékről-nemzedékre azokon van, akik őt félik”: ez Isten nagy tetteinek igazi forrása, az ő irgalmassága. Istennek semmilyen más tulajdonságát sem emeli ki annyira a Szentírás, mint irgalmasságát. „Az Úr minden útja irgalom és igazság”, „Uram, nagy a te irgalmad”, és „tele van a föld irgalmaddal”. (Zsolt 24,10; 118,156.64; 32,5) Nem érdemünk, hanem az ő mindent megelőző irgalma, forrása minden jónak: „Nem azon múlik, aki akar vagy aki törtet, hanem a könyörülő Istenen.” (Róm 9,16) Ezt az ő nagy irgalmasságát azoknak mutatja meg, akik őt félik és félve szeretik. „Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmadat és üdvösségedet add nekünk.”
6. „Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a szívük terveiben kevélykedőket”: Szűz Mária lelke előtt áll Izrael népének egész története. Ott áll szeme előtt a választott nép megmenekülése Egyiptom rabságából, melyről oly fönségesen zeng a 135. zsoltár: „Áldjátok az Urat, ki megverte elsőszülötteiben Egyiptomot és kivezette közülük Izraelt hatalmas kézzel és felemelt karral, ki kettéhasította a Vörös-tengert s átvitte Izraelt a közepén.” Ez előképe volt az egész emberiség megváltásának, mely Jézus megtestesülésével veszi kezdetét. De nemcsak a szabadulás Egyiptomból, a zsidó nép egész vezetése és felszabadítása számtalan ellenség kezéből, mindez magasztalja Isten hatalmát és karjának erősségét, de jelképezi is egyúttal az emberi nem felszabadulását sátán és bűn uralma alól. Erre gondol most Szűz Mária, és talán megelevenül lelkében Izaiás szava: „Kelj fel, kelj fel, öltözzél erőbe, Úrnak karja! Kelj fel, mint a hajdankor napjaiban, a régmúlt nemzedékek idejében. Vajon nem te verted-e meg a kevélyt, nem te sebezted-e meg a sárkányt?” (Iz 51,9)
7. „Hatalmasokat levetett a trónról és kicsinyeket felemelt”: már a teremtés hajnalán letaszította az égből a büszke angyalokat és helyüket az emberi nem szentjeivel és üdvözültjeivel tölti be. Légy azon, hogy alázatosságod által te is közéjük kerülj. Eltaszította az emberi nem büszke fejeit, Ádámot és Évát, akik hasonlók akartak lenni Istenhez, és felmagasztalta az alázatos Szüzet és az ő méhének áldott gyümölcsét, aki „szolgai alakot vévén föl, hasonlóvá lett az emberekhez… megalázta magát, engedelmes lett a halálig, éspedig a halálig a keresztfán. Ezért az Isten is igen felmagasztalta őt és oly nevet adott neki, mely minden más név fölött van.” (Fil 2,7-9) Az alázatos Szüzet pedig boldognak hirdeti minden nemzedék. Leverte Isten a büszke Góliátot és felmagasztalta az őbenne bízó Dávidot. Leverte Fáraót és megszabadította Mózest. Leverte Antiochust és felemelte a Makkabeusokat. Így lesz ez tovább is, de főleg az ítélet napján: „Mert mindaz, aki magát fölmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, fölmagasztaltatik.” (Lk 14,11 – vö. Zsolt 28; Zsolt 36; Iz 2,11-17)
8. „Éhezőket betöltött jókkal és üresen bocsátott el gazdagokat”: az éhezők azok, akik Istent keresik őszinte szívvel, akikről Krisztus mondja: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek” (Mt 5,6) és a Zsoltáros: „Gazdagok nyomorba juthatnak és éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.” (Zsolt 33,11) Ezekről a gazdagokról, a világ öntelt bölcseiről és a földi javakba elmerülő hatalmasokról, akik mitsem törődnek az égiekkel, mondja Krisztus, hogy „elrejtetted ezeket a bölcsektől és okosaktól és kinyilatkoztattad a kisdedeknek”. (Mt 11,25)
9. „Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezvén irgalmasságáról, amint szólott vala atyáinknak, Ábrahámnak és ivadékának mindörökre”: ezek közé az alázatosak és éhezők közé tartozott bizonyos értelemben Izrael népe, melyet idegen hatalom elnyomva tartott, mely kicsiny és megvetett volt a föld népei között és csak a Megváltóban bízott. Igaz, hogy később nem ismerte föl reménységét és elpártolt üdvösségétől; de az igazak lelke, főleg Szűz Mária szíve, őszinte vágyakozással reméltek benne. Ezek miatt és megemlékezvén irgalmasságának ígéreteiről, a szövetségről, melyet népével kötött, karolja fel és veszi oltalmába Isten Izraelt és benne az egész világot. Oltalmába veszi az Egyházat is. Ez hasonló a mustármaghoz, mely kisebb ugyan minden magnál, de mikor felnő, nagyobb minden növénynél és fává lészen, úgy hogy az ég madarai eljönnek és ágain laknak. (Mt 13,31.32) Azért mondja Jézus is: „Ne félj, te kisded nyáj! mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.” (Lk 11,32)
Imádság
Minden kereszténynek kötelessége a Megváltó érzéseit magáévá tenni, hogy benne Krisztus lelkileg megszülessék. Ily értelemben mindenki magáévá teheti a Boldogságos Szűzanya érzelmeit is, melyeket magasztaló énekében kifejezett. (Tárkányi) Imádkozd el Szűz Mária érzéseivel eltelve a Magnificat-ot.
[1] Ez az elmélkedés elmaradhat, ha az ádventi időszak nem tesz ki négy teljes hetet. A jelen elmélkedés ez esetben a megelőzőhöz is kapcsolható.