1. Lásd Keresztelő Szent Jánost durva bűnbánati ruhában, vezeklő övvel ágyékai körül, mint a bűnbánat igazi mintaképét, prédikálni a népnek és Jeruzsálem előkelőinek.
2. Kérd Istent, hogy eljövetele által megtisztult lélekkel szolgálhass neki.
I. Kiknek prédikál Keresztelő Szent János?
Szent Máté írja: „Akkor kiméne hozzá Jeruzsálem és egész Judea és az egész Jordán-vidék.” (Mt 3,5) A farizeusok és szadduceusok közül is sokan meghallgatták szavait, kijöttek a vámosok és katonák is (Lk 3,10-14), sőt maga Heródes király, habár nem is ment ki hozzá, mégis Szent Jánosnak, még mint fogolynak is, szavára sokat megtett és szívesen hallgatta őt. (Mt 6,20)
Tekintsd meg mindezeket a személyeket, a legkülönfélébb állású, foglalkozású, rangú és lelkületű embereket. Tekintsd meg szándékuk különféleségét is. Sokan őszinte bűnbánó lélekkel jöttek, Istent keresik és lelkük üdvösségét, előmenetelét. Másokat az újság varázsa vonz vagy mások rábeszélése hajt. Többen alattomos, gonosz szándékkal közelednek, mint később Krisztushoz is, az irigység és a gyűlölet hozza őket ide, hogy kifogásolni valót találjanak a próféta szavaiban és cselekedeteiben.
Ily különféle rangú és lelkületű emberek jönnek ma is a templomokba, a legkülönfélébb szándékkal hallgatják meg Isten szavának hirdetőjét. Nem hiányoznak manap sem azok, akiket csak az újdonság, a szavak szépsége vagy eredetisége, bizonyos érzékiség vagy a divat vonz. Szóval a személyt, nem az igazságot keresik. Amint akkor is mondhatni divat volt látni és meghallgatni Keresztelő Szent Jánost, úgy most is divat résztvenni egy-egy nagyobb szónok böjti beszédein, konferenciáin. Inkább szalon vagy színház nekik a templom, mintsem Istennek háza. Nem hiányzanak azok sem, akiket a gyűlölet hoz, és lesik a pap minden szavát, hogy érveket kovácsoljanak ellene és a vallás ellen. Ezek a mi korunk farizeusai. Tiszta szándék vezéreljen bennünket a szentbeszédek meghallgatásában. Igaz, hogy egyik-másik szónok jobban megragadhatja lelkünket, nagyobb hatással lehetnek ránk szavai; hiszen Isten is különféleképp osztotta ki adományait, és azért értek el a szentek olykor oly nagy eredményt. De mindig lelkünk igazi előmenetelét, nem a szónok személyét és egyéniségét kell keresnünk, és meg kell győződve lennünk arról, hogy a legegyszerűbb prédikációból is nagy hasznot meríthetünk, hacsak akarunk. Isten igéjének szíves meghallgatása kiválasztottságunknak egyik jele.
Tekintsük meg azonban fordítva azt is, hogy mily különféle emberekkel kell érintkeznünk magunknak is, és ha papi vagy szerzetesi hivatást követünk, mily különféle emberekhez kell szólanunk iskolában, szószéken, gyóntatószékben. Érintkezni kell a legellentétesebb jellemekkel, a legkülönfélébb hajlandóságú emberekkel, katolikusokkal és másvallásúakkal, olyanokkal, akik hisznek, és olyanokkal, akik nem hisznek, buzgókkal, lanyhákkal és teljesen közömbösökkel, hivatalnokokkal és munkásokkal, férfiakkal és nőkkel, felnőttekkel és gyermekekkel, és mindenütt Krisztus jó illatát kell terjesztenünk, mindenkinek mindene kell hogy legyünk, hogy mindenkit megnyerjünk Krisztusnak. (1Kor 9,19-22)
II. Hogyan prédikál Keresztelő Szent János?
Róla mondja az evangélista: „Magának Jánosnak öltözete pedig teveszőrből volt és bőröv csípője körül, eledele pedig sáska volt és erdei méz.” (Mt 3,4) Keresztelő Szent János mindenekelőtt példájával prédikált. Már jó eleve lelkébe véste azt, amit később Krisztus tett: „Cselekedett és tanított.” (ApCsel 1,1) Előbb cselekedett, azután tanított. Mert a szavak megindítanak ugyan, de a példa vonz, és a szó példa nélkül csak üres hang, mely elvész és nem létesít maradandó hatást. Keresztelő Szent János bűnbánatot jött hirdetni és azért maga is a bűnbánatot gyakorolja, bár anyjának méhében megszentelte őt az Isten. Jegyezzük meg, hogy nekünk is példánkkal kell tanítanunk. Hiába a sok szép szó gyermekeinkhez, ha példánk más meggyőződésre vall. Több jó példát a családban, több jó példát az iskolában, több jó példát a hivatalokban, több jó példát a nyilvános életben! Hiába a zengzetes szónoklatok kereszténységről, ha hiányzik a keresztény élet azokban, akik a szónoklatokat tartják. Ha pedig pap vagy és prédikálsz, kétszeresen jegyezd meg ezt az igazságot. Minden prédikációd előtt gyakorold azt az erényt, melyről prédikálsz, legalább is bensőleg, hogy szavaidnak ereje és igazsága legyen. Hidd el, hallgatóid észre fogják venni, és a hatás nem marad el.
Keresztelő Szent János továbbá emberi tekintet nélkül prédikál. Ez következik az előbbiből. Mert az, akinek példája elüt szavaitól, az fél az emberek megszólásától, azért hízeleg nekik, nem meri ostorozni hibáikat, kénytelen meghamisítani maguknak az erkölcsi elveknek is tisztaságát. Keresztelő Szent János Heródesnek épp úgy, mint a farizeusoknak, a katonáknak és vámosoknak épp úgy, mint a népnek megmondta a teljes igazságot, és ahol kellett, még a legkeményebb szavaktól sem tartózkodott: „Viperák fajzata, szólott a farizeusokhoz és szadduceusokhoz, ki tanított benneteket futni a jövendő harag elől? Teremjétek tehát a bűnbánat méltó gyümölcsét.” (Mt 3,7-8)
De mindemellett szavait az egyesek és a csoportok lelki szükségleteihez és lelki állapotához mérte. Másképp szólott a farizeusokhoz és másképp a vámosokhoz és katonákhoz. Szavai mindenkit szíven találtak. Ilyennek kell lenni a lelkek kezelésének is, egyéninek, a lelki állapothoz és szükséglethez mértnek. Így jár el maga az Isten a lélekkel szemben kegyelmi működésében. A gyermeknevelés a családban, az iskolában, a lelkek kezelése a gyóntatószékben és azon kívül, a prédikáció, az érintkezés az emberekkel nagy tapintatot, ügyességet, okosságot igényel. Az emberek különfélesége, amint azt az első pontban láttuk, teszik ezt egyrészt oly nehézzé, másrészt oly szükségessé. Azért, ha valahol, úgy itt van szükségünk a Szentlélek kegyelmére és felvilágosítására. Kérjük ezt alázatos imádságban. Szokjuk meg, valahányszor emberekkel kell érintkeznünk fontosabb ügyben, kérni Isten segítségét és saját és embertársaink őrzőangyalának közbenjárását. Nem egyszer fogjuk tapasztalni, hogy kellő időben a kellő szó jön majd ajkunkra, a helyes gondolat jut eszünkbe. Vannak, akik e szándékra naponta elmondják a Veni Creator-t.
III. Mit prédikál Szent János?
Prédikációjának részleteit később fogjuk látni. Most csak egyre terjesztjük ki figyelmünket: Keresztelő Szent János Krisztust és csak Krisztust hirdette. Nem magához akarta vonzani a népet, hanem törekedett azt előkészíteni Krisztus eljövetelére. Ez legyen a mi igyekezetünk is mindenben, amit teszünk. Isten dicsősége és Krisztus országának a terjedése legyen a főszándék, melyre felajánljuk naponta minden gondolatunkat, szavunkat, cselekedetünket és szenvedésünket. Akár közvetlenül a lelkek üdvösségén dolgozunk, akár közönséges vagy földi foglalkozás köti le munkánkat, mindent tiszta szándékkal Istenért és a lelkekért tegyünk. Ezzel mindenegyes cselekedetünk nemcsak értékben és érdemben fog növekedni Isten előtt, hanem egyúttal apostoli jellegű is lesz és számos lélek örök üdvét vagy tökéletesedését fogja eszközölni.
Legyen törekvésünk tiszta abban az értelemben is, hogy ne magunk akarjuk élvezni az emberek, pártfogoltjaink, lelki gyermekeink, neveltjeink ragaszkodását és szeretetét, hanem csak közvetítőkként tekintsük magunkat, akiknek hivatása az embereket Istenhez vezetni. „Őneki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” (Jn 3,30) Ez még a szülői szeretetre is vonatkozik, melynek szintén rendezettnek és alávetve kell lenni Isten legfőbb szeretetének. Akkor nem fog megtörténni, hogy a szülők gyermekeiket Istentől visszatartják, ha ő azokat különös szolgálatára hívja. Megesik olykor, hogy a szülők gyermeküket még a bűn karjaiba is dobják, csakhogy szívéből a hivatás csíráját kiöljék és így látszólag megmentsék maguknak. Csak be ne következzék az a szomorú eset, hogy azt, akit e földön maguknak visszatartottak, Isten jóságos terveinek keresztezése miatt örökre elveszítsék. Nem egy esetben züllésnek indult az az ifjú, akiben szülője kiirtotta az egykori hivatást. Más esetben meg korai halállal elvette Isten a szülőktől azt, akit itt a földön nem akartak neki adni.
Végül jussanak eszünkbe Szent Pál szavai, melyeket a korintusbelieknek írt: „Nem szándékoztam másvalamit tudni köztetek, mint Jézus Krisztust, éspedig a megfeszítettet.” (1Kor 2,2) Ha papok vagyunk, beszédeink, prédikációink tárgya ne világi hiúságok, tetszetős elmefuttatások, bölcselkedések, költői kompozíciók, gazdasági és politikai problémák legyenek, hanem prédikáljuk az evangéliumot, prédikáljuk Krisztust, prédikáljuk a megfeszített Krisztust, de úgy és oly módon, hogy mindenkinek szívét érintse. – Ha szülők, nevelők és tanítók vagyunk, jegyezzük meg, hogy minden profán tudomány, etikett és társadalmi műveltség fölött áll és szükségesebb ezeknél Istennek és akit ő küldött, Krisztusnak az ismerete, mert: „Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldöttél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3)
Imádság
Kérjük Istent, hogy példával és szóval egyaránt terjesszük Krisztus ismeretét és szeretetét és Szent János közbenjárása által az ő utait lelkünkben elkészítsük. „Add, Istenem, népednek a lelki öröm kegyelmét és minden hívőd szívét tereld az örök üdvösség ösvényére.” (Az Anyaszentegyház imádsága Keresztelő Szent János ünnepén.)
