OKTÓBER A RÓZSAFÜZÉR HÓNAPJA
A Szűzanya szüntelenül mondogatja, hogy az Istenhez való megtérésünk által, az imádságnak, különösen a rózsafüzér imának köszönhetően jön el a béke. Ő mindig megtartja ígéretét azoknak, akik bíznak benne.
Említsük csak meg, amit Szent Domonkosnak és boldog Alan de Rupe-nak ígért: „Aki a rózsafüzér imádkozásával rám bízza magát, nem fog elveszni” És még: „Aki terjeszti a rózsafüzér imádságot, azt minden szükségében megsegítem!”
Szent X. Piusz : „Adjatok nekem egy sereget, kik az olvasót imádkozzák, és meghódítom a világot!” VI. Adorján pápa szavai: „A rózsafüzér ima az ördögök ostorozása!”
Szent Pió Atya: “A sátánnak az a célja, hogy lerombolja a rózsafüzér imát, de soha nem fog sikerülni neki, mert ez az ima minden és mindenki fölött diadalmaskodni fog!” “Imádkozzátok a rózsafüzért mindig, amennyit csak tudjátok! Csodálatos ima! Csodálatosan egyszerű és mély! Ha a Szűzanya mindig ezt ajánlotta, akárhol jelent is meg, nem gondoljátok, hogy jó oka volt rá?!”
Fatimai Lucia nővér: “A Szentséges Szűzanya úgy döntött, hogy megújítja a rózsafüzér hatékonyságát. Olyan nagy erőt adott neki, hogy nincs olyan anyagai vagy lelki gond, amelyet akár személyes életünkben, akár családunkban, vagy a világ családjaiban, a szerzetesrendekben, sőt a nemzetek történelmében a rózsafüzér meg ne tudna oldani. Hangsúlyozom, semmilyen probléma nincs, bármilyen nehéz legyen is, ami ellenállna a rózsafüzér imádságnak. A rózsafüzérrel megmenekülünk, megszentelődünk, megvigasztaljuk Urunkat, és számos lélek számára üdvösséget szerzünk! A rózsafüzér a rendelkezésünkre álló legerősebb fegyver, ami megvédhet a harcban.”
Bosco Szent János: “A rózsafüzérrel a pokol minden ördöge megverhető, legyőzhető és eltörölhető.” Bosco Szent János még álmában is arra kapott bíztatást, hogy táplálja a fiatalokban a rózsafüzér szeretetét.
XIII.Leó pápa: “A rózsafüzér olyan, mint a földet a mennyel összekötő hatalmas lánc: az egyik vége a mi kezünkben, a másik vége a Szűzanya kezében van. Amíg lesz, aki imádkozza a rózsafüzért, Isten nem hagyja magára a világot, mert Szíve nem tud ellenállni ennek az imának!”
AVILAI NAGY SZENT TERÉZ LÁTOMÁSA A POKOLRÓL (ÜNNEPE: OKTÓBER 15.)
…egy napon imádság közben, anélkül hogy tudtam volna hogyan, úgy éreztem, mintha a pokolba helyeztek volna. (…) Rövid ideig tartott, de még ha sok évig élnék is, lehetetlen volna elfelejtenem. Úgy éreztem, mintha egy nagyon hosszú, keskeny bejárata lenne, mint egy alacsony, hosszú és szűk kemence; a talajt
mintha nagyon piszkos és pestises szagú víz borítaná, benne sok kígyóval; a végén egy mélyedés volt a falban, mint egy faliszekrény, s ott láttam magamat beszorítva. … De [a pokol látványa] még élvezetes volt ahhoz képest, amit [ott] éreztem. (…) Olyan tüzet éreztem a lelkemben, hogy nem is tudom, hogyan mondhatnám el. Testi fájdalmaim annyira elviselhetetlenek voltak, hogy noha nagyon súlyos fájdalmakat éltem át életemben, s az orvosok szerint a legnagyobbakat, amit itt elviselhet az ember (…), mindez semmi ahhoz képest, amit ott [a pokolban] éreztem s láttam, hogy így kell lennie (…) anélkül, hogy valaha is megszűnne. És mindez semmi a lélek haldoklásához képest, amely olyan éles szorongás, fuldoklás, szomorúság, és olyan reménytelenséggel és keserű elégedetlenséggel jár együtt, hogy nem is tudom, miként írjam le. (…) itt a lélek az, aki széttépi önmagát. Az a helyzet, hogy nem is tudom, miként írjam le azt a belső tüzet és azt az elkeseredést ilyen súlyos gyötrelem és fájdalom fölött. Nem láttam, ki okozza ezt nekem, de olyat éreztem, hogy elégetnek és darabokra vágnak; hozzáteszem, ez a tűz és e belső elkeseredés még rosszabb volt. (…) Annyira megrémültem, s még most, írás közben is ezt érzem – pedig már szinte hat éve történt –, hogy a félelemtől teljesen elhagy az élet melege. Nem emlékszem semmi olyan szenvedésre vagy fájdalomra, hogy ne tűnjék semminek mindaz, ami ideát megtörténhet velünk; így azt gondolom, hogy jórészt ok nélkül panaszkodunk. Ezért ismét mondom, ez volt az egyik legnagyobb kegyelem, amelyet az Úrtól kaptam, mert nagyon-nagyon sokat használt nekem. Megszüntette félelmeimet e világ szenvedéseitől és ellenségességétől, megerősített ezek elviselésében, és hálára indított az Úr iránt, aki (…) megszabadított az ilyen örökös és rettenetes rosszaktól.
Azóta (…) minden könnyűnek tűnik itt [a földön], összehasonlítva annak egyetlen percével is, amit ott láttam. (…) Hogy találhattam [korábban] pihenést azokban a dolgokban, amelyek következtében ilyen rettenetes helyre jutottam volna? Áldott légy, Istenem, mindörökké. Mennyire megmutattad, hogy sokkal jobban szeretsz engem, mint ahogy én szeretem magamat! Hányszor megmentettél engem, Uram, ettől a sötét börtöntől, és hányszor visszatértem én oda a Te akaratod ellenére!
A RÓZSAFÜZÉR BEOSZTÁSA AZOKNAK, AKIK NAPONTA EGY OLVASÓT MONDANAK
– Évközi időben:
Örvendetes: hétfő, csütörtök, szombat;
Fájdalmas: kedd, péntek;
Dicsőséges: szerda, vasárnap.
– Advent első vasárnapjától Gyertyaszentelőig: Örvendetes
– Gyertyaszentelőtől Hetvenedvasárnapig: Évközi felosztás
– Hetvenedvasárnaptól Nagyszombatig: Fájdalmas
– Húsvétvasárnaptól Szentháromság vasárnapjáig: Dicsőséges
– Az Úr Jézus Krisztus ünnepein és a Boldogságos Szűz Mária ünnepein az ünnepelt misztériumhoz leginkább illő olvasót imádkozzuk.
Pl.: Nagyboldogasszony ünnepén a Dicsőséges, Sarlós Boldogasszonykor az Örvendetes, A Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén a Fájdalmas.