Mivel március 19-e nagyböjtre esik és ez megakadályozza, hogy teljes fényével megünnepelhesse a liturgia az egész Egyház pártfogóját, azért van Húsvét utáni harmadik szerdán még egy ünnepe Szent Józsefnek, amelynek szentmiséje, mint egy triptichon, hármas képet fest Szent Józsefről. A szentlecke Szent József ószövetségi előképéről szól, hogy növelje a bizalmunkat benne. Az evangélium, az imádság és a communio megmutatja magának Szent Józsefnek a hatalmát. A többi rész pedig mint pártfogónkat állítja elénk.
Szent Józsefet a világtól elrejtett, láthatatlan működése a látható világ példaképévé tette. Ezért talált Avilai Nagy Szent Terézben és Szalézi Szent Ferencben nagy tisztelőkre és általuk a hívő népek között is elterjedt áhítatra. A hívő lelkekre gyakorolt ezen hatását dicsőítette már 1680-ban a karmelita-rend egy külön liturgikus ünnep keretében, melynek neve: Szent József oltalma. 1677-ben I. Lipót császár, a pápával egyetértve, államaiba szintén bevezette, a török veszedelemtől való megszabadulás, és amint mondják, a későbbi trónörökös, I. József születésének hálaadó ünnepeként. 1847-ben az egész Egyházban bevezették, Húsvét után a 3. vasárnapra. 1889-ben XIII. Leó pápa Szent József tiszteletét lélekemelő körlevélben ismertette és egy általa szerkesztett imában az Egyházat és a pápát hathatós védelmébe ajánlotta. X. Pius pápa ezt az ünnepet is első osztállyú ünneppé emelte, nyolcaddal, «Solemnitas sancti Joseph» címmel. 1909-ben külön litániát engedélyezett Szent József tiszteletére. XV. Benedek pápa Szent József ünnepének külön prefációt és oktávát adott és Húsvét után a 3. szerdára tette.
E liturgikus ünnepek mellett az Egyház minden szabad szerdán fogadalmi misét mond és jóváhagyta az úgynevezett «Szent József kis zsolozsmáját» a hívők használatára. Felvették nevét a Mindenszentek litániájába és mint a jó halál patrónusát tisztelik. Szűz Mária eljegyzésének ünnepén megemlékeznek Mária szent jegyeséről is
A keresztény művészet a szent pátriárkát rendszerint a karján a gyermek Jézussal, kezében virágzó bottal ábrázolja. A legenda szerint ugyanis, amikor a szeplőtelen Szűz Máriának el kellett jegyeznie magát egy férfiúval, a főpap elrendelte, hogy Dávid nemzetségének minden ifja, aki a Szűz kezét elnyerni óhajtja, egy botot fektessen a templom szentélyének küszöbére, és akinek botja kizöldül és kivirágzik, az legyen a szeplőtelen Szűznek Istentől rendelt jegyese. És íme, másnap reggelre Szent József botjával történik meg ez a csoda!