A mai vasárnap a jó Pásztor vasárnapja. Amint korunk Krisztus-tisztelete a Jézus Szíve-kultuszban talált kifejezési formát, úgy mondhatjuk a katakombák kedves ájtatosságának, az igazi őskeresztény Krisztus-ájtatosságnak a jó Pásztor tiszteletét. A szentmise hangulata a hála, szeretet és az öröm. Hálásnak kell lennünk, mert Nagypéntek után nem kell nekünk magyarázni, ki az a jó Pásztor, aki életét adja juhaiért. Azután a szeretetnek kölcsönös voltára akar rámutatni a mai liturgia, mikor annyiszor ismétli, hogy nemcsak a jó Pásztor ismeri juhait (az Úr ismer tehát engem is), hanem a juhok is ismerik őt és követik szavát. Ha a jó Pásztornak ezt a szeretetét megértjük, kell, hogy állandó húsvéti öröm töltse el szívünket, amint az Egyház valóban azért imádkozik ma.