a) „S elküldvén Heródes a bölcseket Betlehembe, mondá: menjetek, kérdezkedjetek szorgalmasan a gyermek felől” (Máté 2,8). Meghallván a választ, hogy Krisztus Betlehemben születik, a napkeleti bölcsek elvonultak. Szívesen váltak; hitetlen környezetből a hit szívesen elbujdosik; kopár, fakó puszta neki az oly világ, hol nem szeretnek; száraz avar zörög ott, nincs tavaszi rügyezés. Bíbor lehet, pompa lehet, de az hideg fény; […]

a) „Hol vagyon, ki született, a zsidók királya?” (Máté 2,2). Ez bátor kérdés, bátor, mert a közönség bosszankodik is s kacag is kórusban; hát még ha látná az istállót vagy épen a később ott leboruló bölcseket; mily kacagó nevetés venne erőt rajta. S mégis mily ünnepélyes e kérdés megokolása: „mert láttuk napkeleten csillagát”. – Fölséges hit, hit, melynek más világítása, […]

a) Eltünt idegen földön; aki nem járt nyomában, nem törődik eltünésével, de mi lesz azokkal, kiknek vezetőjük volt, s most sötétségben járnak? Nem kételkednek-e majd? nem zúgolódnak-e? Eddig jártam a nyomában s most hagy el? Nem csalódtam-e benne is? igaz világosság volt-e? A lélek elsötétüléseit senki sem kerülheti ki, de ha sötét lesz körülötte, ne kételkedjék. Maradj velem, Uram, ha […]

a) Érzéket a minket körülvevő anyagi és szellemi világ iránt; szemet, szemet! Ha követ dobok sziklára, az csattan, – ha vízbe, az loccsan, – ha a harangot megütöm, az hullámozva reng, – ha Amati-hegedűn végighúzom a vonót, az a mélység hangjait ébreszti; az ideg is reng, a lélek is reng; s amilyen lesz a műszer, olyan lesz az érzés: amilyen […]

„Mikor tehát született Jézus Juda Betlehemében, íme bölcsek jövének napkeletről Jeruzsálembe” (Máté 2,1). a) Azt a csillagot az Isten gyujtotta ki; az Istentől van az is, hogyan ragyogjon sugára bele az ember lelkébe. Hányan látták s meg nem indultak; a három király lelkébe úgy világított bele, hogy megindultak. – Ez a kegyelem titka. Hány eszményi csillaga van a mi mennyországunknak […]

A Szent Szűz az áldozat útjaira tért, Simeon áldozatról beszél és világosságról, melyet az áldozat gyujt. Uram, gyujtsd meg e világosságot, hadd tudjuk, mi az áldozat? a) Az áldozat nemcsak fájdalom, hisz fájdalom az állatvilágban is van elég, ahol áldozat nincs; áldozat csak az erkölcsi világban van. Az emberi élet is ismer sok fájdalmat, mely nem áldozat. Az áldozat ugyanis […]

a) „És íme egy ember vala Jeruzsálemben, Simeon nevű, igaz és istenfélő férfiú” (Luk. 2,25). Öreg, őszbeborult ember, nemcsak az évek dere van fején, de a tapasztalatok, küzdelmek, csalódások terhe a lelkén. Emberileg szólva, mondhatni: fáradt ember. Látta a világot, ismeri gonoszságát; szemei előtt szenvedtek kis bűnösök s uralkodtak nagy gonosztevők; látta a bűnt s az erényt bíborban s rongyokban; […]

Kiváló vonása az evangéliumnak, hogy a gyermekek iránt való szeretetnek mindjárt kezdetben két forrást nyitott: az egyik az isteni kisdednek, az Úr Jézusnak szeme, a másik az Istenanyának szíve; az egyikből a gyermek könnye, a másikból az anya teje fakad; a keserű könnyet édes tejjel, a gyermek fájdalmát anyai szeretettel kell enyhítenünk. a) Igen, kell; mert a kinyilatkoztatásnak első bemutatkozása […]

a) Jézus – ez a név az „ember fia”, a legelső ember neve. Jelzi a legnagyobb nagyságot, mely a földön megjelent. Lehet valaki nagy észben, tudásban, föltalálásban, művészetben, a beszéd, a nyelv, a kő, a festék, az érc kezelésében. Jézus nagy, de ő nem írt, nem faragott; kőre, lapra, vászonra gondolatait nem bízta, de élt, s életében kialakította a mennyországot, […]

a) A hit Jézus neve körül fonódik. Volt hit és babona azelőtt is, hit kevés, babona és tévhit sok; de Jézus neve jelzi a hit győzelmét s térfoglalását. Próbálkozott a hit azelőtt is; de nem volt napsugara. Sok apró, kis láng játszott prófétai lelkekben; de végre ránk hasadt Jézus napja. E név fény… isteni lelkek ébrednek hajnalában… hánynak lopódzik lelkébe, […]