Életszentségünk abban áll, hogy egész valónkat az Isten Fia képmására alakítva és az istenfiúságban részesülve követjük Krisztus Jézust. Kiválasztottságunk célja és életszentségünk zsinórmértéke abban áll, hogy azok legyünk a kegyelem által, ami Jézus természete szerint: „Akiket (Isten) eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia formájához”.1 Az Úr Jézusban azonban lényeges és járulékos vonások is vannak. Krisztus […]

Nézzük Szent Pált, akit annyira tüzelt Jézus szelleme. Mennyire el volt telve a keresztények iránti szeretettel! „Ki szenved, hogy én ne szenvednék? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?”1 Milyen szerető lélek az, aki ezt tudta mondani: „Én igen szívesen áldozok, sőt magam is áldozattá leszek a ti lelketekért”.2 Az Apostol kész inkább átkozottá válni, hogy testvérein segíthessen.3 Fáradhatatlan apostoli […]

Krisztus szeretett örömet szerezni. Nyilvános életének első csodája volt a kánai menyegzőn a víz borrá változtatása, hogy vendéglátó házigazdáit megmentse a szégyentől, mely a bor fogytával fenyegette őket.1 Halljuk, hogyan hív bennünket: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én felüdítlek titeket”.2 És mennyire beváltotta ígéretét! Az evangélisták gyakran említik, hogy azért tett csodát, mert „szánalomra indult”.3 […]

E magasztos gondolat a szeretet legmélyebb értelme. Ennek alapján állapíthatjuk meg gyakorlásának különböző módjait is. Mivel valamennyien egy test vagyunk, szeretetünknek egyetemesnek kell lennie. A szeretet törvénye senkit sem zár ki, mert Krisztus mindenkiért meghalt és mindenkit meghívott, hogy része legyen országában. A szeretet még a bűnösöket is felkarolja, mert még ők is eleven tagjai lehetnek Krisztus testének. Csak azok […]

Az Egyházról szólva mondottuk már, hogy a megtestesülés óta az isteni üdvösségtervben különösen figyelemreméltó az a fontos szerep, melyet embertársaink töltenek be, mint a kegyelem közvetítői. Ha meg akarjuk ismerni Krisztus igazi tanítását, nem kell közvetlenül Istenhez fordulnunk, nem kell saját belátásunk szerint magunknak magyaráznunk a sugalmazott könyveket, hanem az Egyház kormányzására rendelt pásztoroktól kell azt várnunk. – „De ők […]

Lehetetlen, hogy valakiben tökéletes legyen a felebaráti szeretet anélkül, hogy ne élne benne az Isten iránti szeretet is, az a szeretet, amely egyúttal az egész isteni akaratot is magába zárja. Miért? Mert a szeretetnek, akár Istenre irányul, akár felebarátunk iránt gyakoroljuk, – csak egy természetfeletti motívuma van: az Isten végtelen tökéletessége.1 Ezért tehát, ha igazán szeretjük Istent, szükségképpen felebarátunkat is […]

Mikor hallotta Szent János ezt a parancsolatot, melyről beszámol? Az utolsó vacsorán. Elérkezett az a nap, amely után oly lángolón vágyódott az Üdvözítő: „Vágyva vágytam…”1 Tanítványaival együtt elköltötte a húsvéti bárányt, de az előképeket és jelképeket isteni valósággal helyettesítette: megalapította az egyesülés szentségét és apostolainak megadta a hatalmat, hogy tovább folytassák. És mielőtt halálra indulna, kitárja szent Szívét, hogy „barátai” […]

Ez a kérdés olyan nagyjelentőségű minden lélek számára, aki vágyódik az imádságos életre, hogy még egy kissé el kell időznünk mellette. Tudjuk, hogy Isten és köztünk, a Teremtő és Teremtmény között végtelen szakadék tátong. Egyedül Isten mondhatja magáról, hogy ő az önmagától Létező: „Én vagyok az, Aki vagyok”.1 Minden más létező a semmiségből való. Ki hidalhatja át ezt a szakadékot? […]

A rendes imaélettel kapcsolatban lássuk, melyek azok az előfeltételek, amelyek termékennyé teszik az imádságot. Ha Istennel akarunk társalogni, először is el kell szakadnunk a teremtményektől. Ha a teremtmény foglalja el képzeletünket, szellemünket és különösen szívünket, nem tudunk illendően beszélni mennyei Atyánkkal. Magában az imádságban ne zavarjon bennünket, ha elszórakozunk, hanem maradjunk állhatatosak és szelíden, erőszak nélkül tereljük vissza figyelmünket arra […]

Minél inkább közeledik azonban a lélek a legfőbb Jóhoz, annál inkább részesül az isteni egyszerűségben. Az elmélkedésben az értelem és a kinyilatkoztatás adatai alapján fogalmat alkotunk magunknak Istenről. Minél előbbre haladunk a lelkiéletben, annál inkább egyszerűsödnek Istenről alkotott fogalmaink. Ezek a fogalmak azonban még nem maga az Isten. Hol találhatjuk meg hát az Istent a maga mivoltában? A tiszta hitben. […]