„Annak kötelei üdvösséges kötelékek. Mert végtére nyugodalmat találsz benne.” (Sir 6,31.29) Boldog leszel ó keresztény, ha halálod óráján Mária iránti szeretetednek édes kötelékeivel találod magad lebilincselve. Ezen kötelékek az üdv kötelékei, melyek biztosítják örök üdvösségedet és élvezni engedik halálodban ama békét, mely kezdete az örök békének, az örök nyugalomnak. P. Binetti beszéli (Perfez, di N. S. cap. 31.), hogy egy napon egy nagy Mária-tisztelő halálakor ezeket a szavakat hallotta attól: „Ó Atyám, ha tudná mily boldog vagyok most, hogy Isten anyjának szolgáltam! Ki sem bírom mondani, mily örömet érzek.” Minthogy P. Suarez mindig különös tisztelettel viseltetett Mária iránt, (egy ízben kijelentette, hogy szívesen cserébe adná összes tudományát egyetlen Üdvözlégy érdemeiért) oly szíves örömest halt meg, hogy felkiáltott: „Nem hittem, hogy ily édes a halál.” Épp ily vidám és megelégedett leszel te is, kedves olvasóm, ha majd halálod óráján visszaemlékezhetsz a mi anyánk iránt tanúsított szeretetedre, ki teljesen képtelen lenne hűtlenséget tanúsítani gyermekei irányában, kik öt híven szolgálták, kik képeinek látogatása, a rózsafüzér elimádkozása, gyakori böjt, ismételt hálaadások, az ő magasztalása és állandó segítségül hívása által őt tisztelték.