„Dominica palmarum“ – „Pálmavasárnap”
VIRÁGVASÁRNAP – AZ ÚR SZENVEDÉSÉNEK VASÁRNAPJA
„Hozsánna, hozsánna, hozsánna Dávid fiának…!”
A Húsvéti ünnepkörben a Húsvétot megelőző vasárnapot Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére, virágvasárnapnak nevezzük.
A Húsvét előtti vasárnap a római egyház szerinti elnevezése:
„Dominica palmarum“ – „Pálmavasárnap”
Nevét, az e napon szokásos pálmaszentelésről és pálmaágas körmenetről kapta.
Virágvasárnap: „az élet és a reménység győzelme.”
Jézus Jeruzsálembe vonulásának emlékünnepe a húsvét előtti virágvasárnap. A szamárháton Jeruzsálembe érkező prófétát ujjongó tömeg fogadta, és – a zsidó hagyomány szerint – az életet, reménységet, győzelmet szimbolizáló pálmafa-ágakkal integettek neki.
Virágvasárnap nyitja meg az év legszentebb – mind liturgikus, mind tartalmi szempontból – leggazdagabb hetét, a Nagyhetet, valójában a Nagyhét ünnepélyes „kapuja”, egy olyan nap, melynek üzenetében és hangulatban az öröm és a fájdalom egyaránt jelen van. Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas bevonulását Jeruzsálembe.
Mind a négy evangélium szerint az emberek Jézusnak is megadták ezt a tiszteletet. Márk, Máté és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették, és gallyakat vágtak a fákról, míg János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.
A Jézus előtt járó és utána tóduló ujjongó sokaság így kiáltozott:
„Hozsanna Dávid Fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!”
Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon „befedjék”.
Virágvasárnap történetének minden részletét jól ismerjük, tudjuk, hogy ebben ott vagyunk mi magunk is…
„És mikor közeledett, látván a várost, sírt azon.
Mondván:
Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. Mert jőnek reád napok, amikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek és körülvesznek téged és mindenfelől megszorítanak téged és a földre tipornak téged és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.” (Vö:Lk.19;)
„Közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik.”
Jézus, aki mindent előre látott és tudott, odaért az Olajfák hegyéhez, talán ott megy el a Gecsemáné mellett… és egyszer csak azt mondja:
Hozzatok egy szamarat, mert mint Király akarok bevonulni Jeruzsálembe.
Mit jelenthetett a tanítványoknak virágvasárnap?
Talán a tanítványok szíve is megdobbant:
„mennyit kértük, mondtuk Neki, végre már el kellene foglalni a királyságot Izráelben!”.
Jézus soha nem akarta és egyszer csak most…!
Most jön el az a pillanat, amikor Jézus átveszi az uralmat.
Most jön el a dicsőséges időszak, amikor elnyerjük azt a helyet, amit Isten szánt nekünk. Amiről előzőleg vitatkoztak, hogy ki fog Jézus jobb és baloldalán ülni.
Nagy győzelmet vártak!
AZON A VASÁRNAP…
„Azon a vasárnap ujjongtak a pálmák, mert a megváltásnak messiási álmát valósulva látta Jeruzsálem népe;jött Jézus … lepleket dobtak le elébe, s lengettek fölötte büszke pálmaágat, azon a Vasárnap…Dicsőség Néked! Jézus, Messiás! – Az örök város így fogad ma téged.
Bevonultál a lelkekbe, szívekbe, – S meghódítottad a Te bűnös néped.
Vajon ezen a napon ott vagyunk-e a tanítványok között, akik azt várják? micsoda nagy dolog történik itt most!
Nem törődnek semmivel, már elkapta őket a lelkesedés: kiáltanak, dicsőítenek, magasztalnak, örvendeznek az egész sokasággal együtt.
„Hozsánna, hozsánna, hozsánna Dávid fiának„
Azonban néhány nap múlva, ugyanaz a tömeg, ugyanolyan egyöntetűen azt kiáltja:
„Feszíts meg! feszítsd meg Őt!”
„Üdvöz légy, Királyunk! Engedelmes voltál Atyádnak: * megfeszíteni vittek, mint leölésre a szelíd bárányt.”
Jézus pontosan tudta, pár nap múlva ott fog vergődni, küszködni Isten akaratának rettenetes présében. – Gecsemáné annyit jelent: olajprés.
Az Isten akaratának való engedelmesség présében jött ki belőle a veríték és a vér.
A KÖNNY UTÁN JÖN A VÉR…
Virágvasárnapján, ezen a diadalmas napon szeretnélek kérni, lásd meg, hogy örülnek a tanítványok, lelkesedik a sokaság, morognak a farizeusok és Valaki látja az egészet mélyen, egészen mélyen látja, – és Valaki könnyezik. Aztán a könny után jön a vér.
Szeretném, ha látnád, Valaki nemcsak könnyezik, valakinek nemcsak szíve van számodra, hanem odaadja az életét. Mert ugye, a könnyei nem váltottak volna meg téged.
Ehhez több kellett: „ment az úton és vérezett…!”
A kereszt a kegyelem királyi széke.
„Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez”.(Zsid.4,16)
Csak ha elvégezték benned Jézus könnyei, hogy te is tudsz sírni, akkor tudsz majd egészen odamenni a vérző Jézushoz, a vérző Királyhoz!
Az Úr ma megállít az Ő szenvedéstörténete és útja elején és azt kéri, indulj el önként, indulj el ma Vele együtt, hogy egyszer igazán odaérhess, hogy ne csak szavaid legyenek.
Úgy el tudjuk mondani hidegen, közömbösen, hogy:
„meghalt a bűneimért” – ezt így csak hazudni lehet!
Bár úgy indulnál most el, hogy rád nézhetne Jézus.
Vajon igaz lesz-e ez az Ige:
„Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók!”
Ajándékozzon meg minket az Úr igazi, őszinte önismerettel, bűnbánattal, megtéréssel.
Lássad szemeit, nézz bele ebbe a szempárba és juss el oda, hogy felismerhesd az egész hazug, képmutató hívő életed!
Kérjük az Urat együtt, ezen a nagyhéten, hadd lehessen igazzá, újjá, teljessé mindaz, amit talán a fejünkkel tudunk, de a szívünk hideg kő.
Bár a kövek kezdenének kiáltani.
A te kő szíved is, – az enyém is, mindannyiónké!
Uram, elég lett volna, ha csak a könnyeiden keresztül nézel ránk ezen a napon, de köszönöm, hogy meg is szólaltál, hogy elmondtad a virágvasárnapi Igét:
„Vajha megismerted volna te is, csak e mostani napodon is, amik néked a békességedre valók.”
Uram, egy szívvel szeretnénk kérni, segíts felismerni mindezt nekünk.
Köszönjük, hogy ma találkozhattunk Veled. Könyörülj meg rajtunk keresztedért, véredért.