Itt is azonban, mint az irgalmasság cselekedeteinél, sokkal messzebb megy a szeretet, mint amire a törvény betűje kötelezi. A szeretet pedig bátor, találékony és szerencsés.
Ilyen volt pl. Loyolai Szent Ignác szeretete egy bűnös világfi megtérítésében. Tudván, hogy annak befagyott tó mellett kell elhaladnia, mikor bűntársához megy, áttörve a jeget, beállott mezítelenül a vízbe s így szólította meg a mellette elhaladót: „Hova szerencsétlen? Nem hallod‑e, mint dörög már felelted az Úr bosszuló haragja? Nem látod‑e, hogy kardját már kivonta ellened? Menj, csak menj vétkezni! Én meg addig helyetted tartom a penitenciát, ha netán az ég büntetését valamiképp elháríthatnám rólad!”
Nem kevésbé ügyes s szellemes, mint eredményes volt az a testvéri figyelmeztetés, melyet Bobadilla atya, Loyolai Szent Ignác első társainak egyike, adott a nápolyi királyság egyik kopár völgyében az őt körülvevő rablóbandának. Derült mosollyal, nyugodtan így szólt hozzájuk: Úgy látom, hogy ti már régóta nem hallgattatok prédikációt. Íme, szolgálok eggyel. Hallgassátok meg: aztán tehettek velem, amit akartok. A rablók kacagva fogadják az indítványt. Bobadilla erre feláll egyik sziklára s így kezdi: „Minél komolyabban nézlek titeket, annál inkább úgy találom, hogy ti sokban hasonlítotok a mi Urunk Jézus Krisztushoz. Krisztus mindig a bűnösök között tartózkodott, ti is. Krisztus gyakran járt hegyeken-völgyeken, ti hasonlóképpen. Krisztusnak nem volt hajléka, gyakran szabad ég alatt hált, így vagytok ti is. Krisztus azt monda: „Aki elveszi kabátodat, add neki köpenyedet is”; ti is így cselekedtek s e tanács értelmében viszitek végbe napi foglalkozástokat. Krisztus jajjal fenyegette a gazdagokat s fösvényeket; ti is hasonlóképpen cselekesztek. Krisztust sokan gyűlölték, titeket is gyűlölnek. Krisztus ellen sokan kiáltozták: Feszítsd meg őt, nektek is ezt kívánják. Krisztus paradicsomot ígért a mellette levő latornak és gyilkosnak, nektek is azt ad, ha megtértek és bűnbánatot tartotok”. És íme Bobadilla beszédének e fordulata után elég volt néhány barátságos szó, hogy a farkasokból bárányok, bűnösökből vezeklők legyenek. (Veith: Leidenswerkz. 249. l.)
Jegyzet: Minthogy az aggályosak lelki zavaraik folytán képtelenek megállapítani, hogy mikor s mennyiben alkalmas és célszerű a testvéri figyelmeztetés, legjobb, ha attól egyáltalán tartózkodnak, vagy legalább is sohasem tartják azt magukra nézve bűn terhe alatt kötelezőnek.