Ó irgalmas Anya, boldogságos Szűz Mária, íme lábaidnál az áruló, ki Isten kegyelmét, melyet a te közbenjárásoddal nyertem el, hálátlansággal viszonoztam, ki Istent s téged elárultalak. De tudod, ó királynőm, hogy nyomorúságom nemhogy csökkentené irántad való bizalmamat, hanem még növeli, mivel megismertem, hogy éppen nyomorúságom az, mely annál nagyobb könyörületre indít irántam. Hadd lássa a világ ó Mária, hogy te gondozol engem, mint mindazokat, kik téged segítségül hívnak, hogy bőkezűséggel és irgalmassággal jutalmazol meg engem. Ha csak egy kegyes pillantásodra méltatsz és részvéttel vagy irántam, akkor szükségszerűen meg is kell engem segítened, s ha te segítsz, mitől féljek? – Nem, nem, – nem félek én akkor már semmitől, nem félek bűneim miatt, mert te jóváteheted a kárt, mit azok nekem okoztak; nem félek a sátántól, mert hiszen te hatalmasabb vagy a pokolnál is; még Fiadtól Jézustól sem, aki igaz, méltán haragszik rám, de azonnal lecsillapul haragja, ha te csak egy szót szólsz Hozzá. Egytől félek csak, hogy ti. saját hibámból fel fogok hagyni vele, hogy magamat neked ajánljam s emiatt aztán elkárhozom. De íme még ma megígérem neked, hogy soha sem akarok felhagyni vele, hogy hozzád meneküljek, csak segíts ebbeli elhatározásom kivitelében. Íme mily szép alkalmat nyújtok neked ama vágyadnak kielégítésére, hogy a nyomorultakat felsegíthesd.
Ó Istennek Anyja, teljes bizalmamat beléd helyezem, általad remélem, hogy elnyerem a kegyelmet, hogy többé el ne essem. Ha beteg vagyok, meg kell gyógyítanod engem, ó égi orvoslóm; ha bűneim legyengítettek, pártfogásod révén új erőt kell számomra szerezned. Ó Mária, mindent tőled remélek, mert te Istentől mindent elnyersz.