Ó ti szerencsétlen lelkek, kik eltávolodtok e hatalmas védőbástyától, kik Mária iránti áhítatotokkal felhagytok, kik megszűntök magatokat a veszedelemben Máriának kegyeibe ajánlani! Vajon mi lenne az emberekkel, – mondja Szent Bernát – ha egyszerre csak nem világítaná meg földünket a nap, vajon nem támadna‑e rettenetes zavar és sötétség? (Serm. de Aquaed) Ha pedig egy lélekből kivesz az áhítat Mária iránt, ó, akkor tüstént ború támad a szívben, s fellép benne ama sötétség, melyről a szentírás beszél, midőn így szól: „Sötétséget parancsolsz és éj van, mely alatt mind kimennék a vadak.” (Zsolt 103,20) Akkor már nem világít az isteni kegyelem fénye a szívben, beáll az éj és a lélek a bűn s az ördög menedékhelyévé válik. Jaj az olyanoknak, – kiált fel Szent Anzelm – kik megvetik ennek a napnak fényét, vagyis akik semmibe sem veszik a Mária iránti áhítatot. Borgiai Szent Ferenc féltette az állhatatosságot azokban, kiknél nem észlelt különös tiszteletet a boldogságos Szűz iránt. Midőn egy napon szerzetének növendékeit megkérdé afelől, melyik szentet tisztelik leginkább, azt találta, hogy egyesek nem viseltetnek ezzel a különös áhítattal Mária iránt; értesítette róla a növendékek mesterét, s kérte, hogy éber szemmel ügyeljen a szerencsétlenekre; – s valóban az illetők tényleg elvesztették szerzetesi hivatásukat s elhagyták a Jézustársaságot. Ilyformán igaza volt Szent Germánnak is, mikor a boldogságos Szüzet a keresztények lélegzetének nevezte, mert valamint a test nem élhet meg lélegzetvétel nélkül, épp úgy a lélek sem képes állhatatosan megmaradni az erény útján, hacsak nem menekül gyakran Máriához, s nem ajánlja magát Isten Anyjának, kinek segítségével a kegyeleméletet biztosan megszerezzük s meg is őrizzük. (S. Grerm. Orat. de Deip.)
Azoknak ellenben, kik Máriát tisztelik, így szól: „Boldog ember, ki engem hallgat és ki ajtómnál vigyáz naponkint és várakozik ajtóm felénél” (Péld 8, 34.) Boldog, ki hangomat meghallja és szorgosan s ismételten az irgalmasság kapujánál megjelenni igyekszik, hogy ott világosságra és segítségre találjon; bizonyára Mária is rajta lesz, hogy tisztelői részére világosságot és erőt eszközöljön ki, hogy a bűnről lemondani és az erény útján továbbhaladni képesek legyenek. Ezért is adta neki III. Ince e szép jelzőket: Te hold az éjben, te reggeli hajnalpír, te világosság napja! (Serm. de Assumpt.) És valóban hold ő azok részére, kik a bűnök sötét éjszakájában vakon bolyonganak, mert megszerzi nekik nyomorult állapotuk felismerését s megvilágítja az örök kárhozatnak rájuk száját tátó örvényeit, hogy azokat elkerülhessék: hajnalpír ő, a nap előhírnöke azok számára, kik nyomukat felismerték, erőt adván nekik, hogy bűneiket elhagyhassák és Isten kegyelmébe visszajuthassanak; napja ő végre azoknak, kik szeretetüknél fogva Istennel egyesülve vannak, nehogy ismét visszazuhanjanak a bűn irtózatos mélységeibe.