Bovius atya beszéli el, hogy egy Helén nevű asszony, ki bűnös életet élt, egy napon a templomba ment, hol véletlenségből a rózsafüzérről szólt a szentbeszéd. Mihelyt elhagyta a templomot, azonnal beszerzett magának egy rózsafüzért, melyet azonban kezdetben egy ideig senkinek sem mutatott. Később imádkozni kezdte, s ámbár eleinte minden áhítat nélkül, mégis-a boldogságos Szűz megnyerte számára a kegyelmet, hogy lassankint oly nagy benső vigaszt és lelki gyönyörűséget talált benne, hogy nem bírt már elállani annak naponkint való elimádkozásától. Egyidejűleg Isten oly nagy irtózatot keltett benne előbbi élete iránt, hogy már nem bírta lelkét tovább csalfa nyugalomba ringatni, s bizonyos fokig kényszerült bűneit meggyónni. Bűneinek meggyónásánál oly nagy bánatot mutatott, hogy ámulatba ejtette gyóntatóját. Szent gyónása végeztével azonnal letérdelt az Isten Anyjának oltára előtt, s hogy szószólójának hálát adjon, ismét elimádkozta a rózsafüzért. Ekkor arról a helyről, hol Isten Anyjának képe állt, hangot vélt hallani, mely így kiáltott feléje: „Helén, elég hosszá időn át bántottad meg Istenedet és engem, változtasd meg a mai naptól kezdve életedet, s én sok kegyelemben foglak részesíteni.” Erre a szegény bűnös megszégyenülve így felelt: „Óh boldogságos Szűz! Igaz ugyan, hogy eddig istentelen életet éltem, mivel azonban te mindent megtehetsz, segíts meg engem; íme, teljesen neked ajándékozom magam, s életem hátralevő napjait egyedül arra akarom fordítani, hogy bűneimért eleget tegyek.” Ezután Mária segítségével elosztotta egész vagyonát a szegények közt, s igen épületes és bűnbánó életet kezdett. Rettenetes kísértések ostromolták, ő azonban állandóan Isten Anyjának védelmébe ajánlotta magát, s győztes maradt a harcban. Oly magas tökéletességre jutott, hogy Isten sok természetfölötti adományban, kinyilatkoztatásokban, jelenésekben és jövendő dolgok előretudásának kegyelmében részesítette. Halálos óráján, melyet különben Mária néhány nappal előbb kijelentett neki, a boldogságos Szűz karján a kis Jézussal meglátogatta, s látni lehetett, amint e nagy bűnbánónak lelke halála pillanatában szép galamb képében a mennybe szállt.