Szienai Szent Bernardin szerint Isten az embert a bűnbeesés után csupán azért nem semmisítette meg, mivel már akkor különös szeretettel viseltetett Mária iránt, kinek születését előre látta. Ugyanez a szent hozzáfűzi, hogy nem kételkedik abban, hogy Isten az ószövetségben a bűnösökkel szemben minden irgalmát és bocsánatát kizárólag erre az áldott Szűzre való tekintettel gyakorolta. (T. 1. serm 61. c. 8.) Igaza van tehát Szent Bernátnak, mikor figyelmeztet: „Keressünk kegyelmet, de Mária révén keressük ezt.” (Serm. de Aquaed.) Ha oly szerencsétlenek lennénk, hogy Isten kegyelmét elvesztettük, igyekezzünk azt ismét visszanyerni, de Mária által, mert ha mi elvesztettük a kegyelmet, Mária az, ki azt ismét megtalálta. Ugyane szent így nevezi őt: Ő az, aki ismét megtalálta a kegyelmet. Ezt az angyal is határozottan kijelentette vigasztalásunkra a boldogságos Szűznek, midőn így szólt hozzá: „Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál.” Mária azonban sohse volt megfosztva a kegyelemtől, hogyan mondhatja tehát neki az angyal, hogy ismét megtalálta a kegyelmet? Valamit ismét megtaláltnak akkor mondunk, ha azt előzően elvesztettük. A boldogságos Szűz azonban mindig egyesülve volt Istennel, mindig bővelkedett a kegyelemben, miként ezt maga az angyal tanítja nekünk, midőn így üdvözli őt: „Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr teveled”. Ha tehát Márta nem a maga számára nyerte vissza a kegyelmet, mivel mindig annak teljességével rendelkezett, kinek részére találta azt meg ismét? Hugó bíboros azt feleli, hogy a bűnösök azok, kik elvesztették Isten malasztját s az ő számukra találta azt meg Mária. S azért, – így folytatja – ha bűneik folytán elvesztették a kegyelmet, siessenek a boldogságos Szűzhöz, hogy nála azt ismét megleljék, s kiáltsanak hozzá bizodalommal: „Add vissza nekünk, ó Szűz, amit elvesztettünk; ha valaki elvesztett valamit, vissza kell az neki juttatni, s ezért neked is vissza kell adnod számunkra a kegyelmet.” Szent Lőrincről nevezett Richárd így következtet: „Ha az Úr malasztját meglelni akarjuk, forduljunk Máriához, ki azt megtalálta és jelenleg is mindig megtalálja, s minthogy ő Istennél oly kedves volt, mivel Isten őt most is annyira szereti, ennél fogva biztosan meg is fogjuk találni”. (De laud. Virg. 1. 2.) Mária maga mondja az énekek énekében, hogy Isten őt az embereknek ajándékozta, hogy azokat megvédelmezze: „Én kőfal vagyok.” Békeközvetítő lőn Isten és a bűnösök közt: „Olyanná lettem előtte, mint ki békességet talál.” Szent Bernát Máriának ezt a hivatását szemlélve, a következő szavakkal bátorítja a bűnöst: „Menj az irgalmasság ezen anyjához, ó bűnös, s mutasd meg neki lelked sebeit, melyeket tennhibádból ütöttél azon és ő majd kérni fogja Fiát, hogy az anyatej kedvéért, melyet egykor tőle elfogadott, bocsásson meg neked, s a Fiú, ki őt oly forrón szereti, biztosan meghallgatja”. Ezért akarja az Anyaszentegyház, hogy Istent kérjük, részeltessen bennünket Mária hatalmas pártfogásában, hogy bűneinkből felemelkedhessünk: „Ó irgalmas Isten! állj mellettünk gyengeségünkben, hogy az Istenanyának hatalmas pártfogásáért folyamodván, az ő közbenjárása által bűneinkből felemelkedhessünk.”