Óh fenséges Királynőm, Istennek legméltóbb Anyja, szentséges Szúz Mária, mivel oly nyomorultnak és annyi bűnnel elhalmozva látom magam, nem is szabadna merészelnem hozzád közeledni és téged anyámnak hívni. Nem akarom azonban, hogy nyomorúságom megraboljon attól a vigasztól, hogy anyámnak nevezhesselek. Beismerem, nem érdemlek egyebet, minthogy eltaszíts magadtól, mégis arra kérlek, gondold meg, mit tett és szenvedett értem a te Fiad Jézus. Ha mindennek ellenére mégis képes vagy rá, úgy nem bánom, taszíts el örökre magadtól. Szegény bűnös vagyok, ki többször, mint bárki más, megbántottam Isten felségét; ámde a dolog már megtörtént. Most hozzád menekülök. Te segíthetsz rajtam, ó kedves Anyám, segíts hát! Ne mondd, hogy képtelen vagy rajtam segíteni, mert tudom, hogy mily hatalmas vagy, s hogy mindent megnyersz Istentől, amit csak kérsz. Ha te nem akarsz pártfogolni, mondd meg legalább, kihez forduljak, hogy nyomorúságom megszűnjék. Szent Anzelmmel kiáltok hozzád és isteni Fiadhoz: Könyörülj rajtam, Üdvözítőm és bocsáss meg! Könyörülj rajtam, Anyám, Mária s könyörögj értem, vagy legalább mondd meg, kihez forduljak, ki részvevőbb Nálatoknál, s kibe helyezhetek több bizalmat. – Nem, égben és földön senkit se fogok találni, ki több részvéttel lehetne a nyomorultak iránt, mint Ti, s aki Nálatoknál hatalmasabban bírna megsegíteni. Ó Jézus, Te atyám vagy, te pedig ó Mária, anyám! Ti szeretitek még a legnyomorultabbakat is s felkeresitek őket, hogy üdvözítsétek. Megérdemeltem a poklot, én vagyok az emberek legnyomorultabbja: engem nem kell keresnetek, nem, nem is kívánhatom, hogy Ti keressetek fel engem, magam jövök Hozzátok s erős a reményem, hogy nem fogtok elhagyni. Íme, lábaitoknál vagyok; Jézusom, bocsáss meg; ó Mária, jöjj segítségemre!