Jézus Krisztus, a megtestesült isteni jóság a szeretet megjelenése az irgalom hajnalhasadását jelenti e földön. Mintha csak azért lett volna emberré, hogy legyen szíve, mely tud szánakozni. Szív nélkül ugyanis, mint egyéb nyelvek jellemzően kifejezik (misericordia, Barmherzigkeit), az irgalom emberileg alig képzelhető. Igen! szívet vall magáénak az Úr, gyengéden résztvevő szívet, mely mindenki számára nyílt, mindenkihez leereszkedik: „Jöjjetek – úgymond – hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok és én megnyugtatlak titeket”. (Mt 11,28) Ő volt az első, ki a világon elmondotta: „Szánom a sereget”. (Mk 8,2)
A kereszténységben azonban az irgalom gyakorlata nem csupán ideális erény, nemcsak tanács, hanem valóságos törvény. Mert ha kötelesek vagyunk, amint fent láttuk, felebarátunkat, sőt ellenségünket is szeretni, mennyivel inkább könyörülni azokon, kik reánk szorulnak s segélyünk nélkül talán elpusztulnának.
Keresztény kötelesség tehát általában véve a szükségben lévő embertársainkat istápolni, tőlük a bajt, veszélyt elhárítani. Egyenesen felkeresni azonban a szűkölködőket s felkutatni az ínségben levőket csupán azok tartoznak, kiknek ez a hivatalos teendője.
Irgalmat kell gyakorolni a testtel s még inkább a lélekkel. Az irgalom testi cselekedetei általában a következők: az éhezőknek ételt, szomjúhozóknak italt, mezíteleneknek ruhát juttatni, a hajléktalanokat befogadni, betegeket meglátogatni, foglyokat kiváltani s a halottakat eltemetni.
Az irgalom lelki cselekedetei közé pedig a keresztény erkölcstan a következőket szokta számítani: a tudatlanokat tanítani, a kétségben levőknek jótanácsot adni, szomorúakat vigasztalni, a bűnösöket megfeddeni, az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, a bántalmakat békén elviselni, az élőkért s holtakért imádkozni. Bizonnyal vannak úgy a testi, mint a lelki segélynek egyéb módjai is, az Egyház azonban a szimbolikus hetes szám iránti kegyeletből ezeket a főtípusokat szokta felsorolni.
Minket erkölcstani szempontból csupán kettő érdekel, amelyek azonban bizonyos értelemben magukban foglalják valamennyit: az alamizsna és a testvéri figyelmeztetés.