Megérthetjük az Énekek énekének Máriára vonatkozó következő szavait is: „Tested mint a liliomokkal kerített búzaasztag.” Szent Ambrus azt mondja e mondatról, hogy Mária legtisztább teste, bár csak egyetlen egy búzaszemet, ti. Jézus Krisztust rejtette magában, mégis búzaasztagnak nevezhető, mivel ez az egyetlen mag magában zárta mind ama kiválasztottakat, kiknek anyjává kellett egyúttal lennie. (S. Ambr. de Instit. Virg.) Szent Vilmos apát így kiált fel: „Ebben az egyetlen búzaszemben, Jézus Krisztusban, az emberiség Megváltójában, Mária sokakat szült az üdvösségre. Mivel magát az Életet szülte, egyúttal sokaknak adott életet; minthogy Mária Jézust, a mi Üdvözítőnket és életünket szülte, ennélfogva mindnyájunkat újra szült az üdvösségre és életre.” (S. Guill. in Can. 5. 13.)
Másodízben akkor szült minket újra Mária a kegyelemre, mikor szeretett fiának életét oly sok fájdalom közt üdvünkért az örök Atyának áldozatul hozta. Szent Ágoston azt tanítja, hogy mivel Mária akkor szeretetével közreműködött a hívőknek a kegyelemre való újjászületésében, ez által lelki értelemben anyja lett mindnyájunknak, kik a mi főnknek, Jézus Krisztusnak tagjai vagyunk. (S. Aug. de, Virg. c. 6.) Ugyanezt jelentik a boldogságos Szűz szavai is az Énekek énekében (1,5): „Szőlőkben őrzővé tettek engem, de én szőlőmet nem őrzöttem.” Mária áldozatul hozta Fia életét Istennek és kitette lelkét a halálnak, hogy sokak lelkét megmentse, jegyzi meg Szent Vilmos: mert vajon ki mást nevezhetünk joggal Mária lelkének, mint Jézust, ki az ő élete és szeretetének egyedüli tárgya volt. Épp ezért jövendölte meg neki Szent Simeon, hogy lelkét egy napon a fájdalom tőre járja majd át: „A te lelkedet is tőr járja át.” (Lk 2,35) Ez ama lándzsa volt, mely Jézus Szívét, s ezáltal egyszersmind Mária lelkét is átdöfte. Akkor szült minket újra saját fájdalmai által az örök életre, úgy, hogy joggal nevezhetjük magunkat Mária fájdalomgyermekeinek. Mária, a mi szeretett anyánk mindenkoron a legtökéletesebben volt egyesülve Isten akaratával. Ebből a következőket vonja le Szent Bonaventura: „Miután Mária megismerte az örök Atyának az emberek iránt való szeretetét, amennyiben azt akarta, hogy fia üdvösségünkért meghaljon: miután megismerte a Fiúnak szeretetét, ki kész volt értünk meghalni, beleegyezett ő is, hogy Fia üdvösségünkért feláldozza magát, mert azt akarta, hogy szeretete hasonlóvá legyen az Atyának és a Fiúnak az emberek iránt való végtelen szeretetéhez.”