A tökéletes szeretet hatalma Isten szívére ellenállhatatlan. Mihelyt az Úr kegyelme az erre fogékony s vele közreműködő szívben a tökéletes szeretetet kigyullasztotta, nyomban beleönti abba a megszentelő malasztot, a megigazulást. „Aki engem szeret, szerettetni fog Atyámtól és én is szeretem őt és kijelentem neki magamat” – mondja az Üdvözítő. (Jn 14,21) A szeretet valóságos újjászületés Istenben: „aki szeret, Istenből született”. (1Jn 4,7) A szeretet tehát bizonyos értelemben nagyobb minden szentségnél s pótolja magát a keresztséget s gyónást is. „Megbocsáttatnak neki sok bűnei” – mondja Urunk Magdolnáról. Miért? Mert megkeresztelkedett? mert böjtölt, vezekelt? Nem! hanem azért, „mert igen szeretett”. (Lk 7,47) Midőn a tékozló fiú atyja megtért gyermeke szeméből kiolvasta a szeretetet, nyomban békecsókot nyomott ajkára, még mielőtt az bűnvallomásra nyílott volna.
Mindazonáltal a tökéletes szeretet is csupán annyiban pótolja a megigazulás rendes eszközeit, a szentségeket, amennyiben azok vágyát – ha talán öntudatlanul is – magába zárja. Aki ugyanis Istent tökéletesen szereti, kész az ő akaratát is pontosan teljesíteni s így az általa rendelt szentségeket is felvenni, ha azokat megismeri vagy egyébként módjában van azokhoz járulni.