Krisztus és az Ő szentjeinek állandó tanítása: keresni és megtenni mindig Isten akaratát.
A szentek mindnyájan arra fordították legfőbb gondjukat, hogy Isten akaratát teljesítsék, jól tudván, hogy ebben áll a lélek egész tökéletessége. Boldog Szuzó Henrik azt mondotta: Isten nem azt akarja, hogy bővelkedjünk világosságban, hanem azt, hogy mindenben alávessük magunkat az ő akaratának. És Szent Terézia: Mindaz, amire törekednie kell annak, aki magát az imádságban gyakorolja, nem más, mint hogy egyesítse saját akaratát az isteni akarattal s legyen meggyőződve, hogy ebben áll a legnagyobb tökéletesség. Aki ezt kiváló mértékben gyakorolja, nagy ajándékot kap Istentől, folyton előbbre halad a benső életben. Boldog Soncino Stefánia, Szent Domonkos-rendi apáca, midőn egy nap látomásban a mennyországba vitetett, néhány elhunyt személyt, kiket egykor ismert, a szeráfok között pillantott meg, s azt a fölvilágosítást kapta, hogy a dicsőség ily magas fokára azért emelkedtek, mert a földön teljesen egyesültek Isten akaratával. És az előbb említett Boldog Szuzó Henrik magáról szólva azt mondotta: Inkább akarok a föld leghitványabb férge lenni Isten akaratával, mint szeráf a magaméval.
Ezen a földön a menny boldog lakóitól kell megtanulnunk, miképp szeressük Istent. A tiszta és tökéletes szeretet, mellyel a boldog lelkek az égben Isten iránt viseltetnek, az ő akaratával való tökéletes egyesülésben nyilvánul. Ha a szeráfok Isten akaratának ismernék meg azt, hogy az egész örökkévalóságon át a tengerpartok fövényének fölhalmozásával s a kertek füveinek tépdesésével foglalkozzanak, szívesen s teljes gyönyörűséggel tennék meg. Továbbá, ha Isten értésükre adná, hogy menjenek égni a pokol tüzébe, haladéktalanul levetnék magukat abba a mélységbe, hogy az isteni akaratot teljesítsék.
Jézus Krisztus is arra tanított bennünket, hogy ezért imádkozzunk, tudniillik, hogy Isten akaratát teljesítsük a földön, amint a szentek teljesítik a mennyben: Legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen a földön is. (Mt 6,10)
Az Úr Dávidot szíve szerint való férfiúnak nevezte, mert Dávid mindenben teljesítette az ő akaratát: Találtam szívem szerint való férfiút, ki megcselekszi minden akaratomat. (ApCsel 13,22) Dávid mindig kész volt arra, hogy Isten akaratát teljesítse, amint maga gyakran megvallotta: Kész az én szívem, Isten! kész az én szívem (Zsolt 107,1). S másért nem esedezett az Úrhoz, mint azért, hogy tanítsa meg őt akaratának teljesítésére: Taníts meg engem akaratodat cselekednem. (Zsolt 142,10)
Az isteni akarattal való tökéletes egyesülésnek egyetlen indulata elég arra, hogy szentté tegyen bennünket. Íme, mialatt Saul az Egyházat üldözi, Jézus Krisztus megvilágosítja és megtéríti őt. S mit tesz, mit mond Saul? Nem tesz mást, mint fölajánlja magát az ő akarata teljesítésére: Uram! mit akarsz, hogy cselekedjem? És lám, az Űr választott edénynek, a nemzetek apostolának nevezi őt: Nekem választott edényem ő, hogy hordozza nevemet a pogány ok előtt. (ApCsel 9,15) Aki ugyanis akaratát Istennek adja, az neki adja mindenét; aki neki adja holmiját alamizsnával, vérét önmaga ostorozásával, életét böjttel, az csak egy részt ad Istennek abból, amije van; de aki neki ajándékozza akaratát, az mindent odaajándékozott s így szólhat hozzá: Uram, szegény vagyok, de neked ajándékozom mindazt, amim van; s neked adván akaratomat, már nincs egyebem, amit odaadhatnék. De éppen ez minden, amit Istenünk tőlünk kíván: Add nekem, fiam, a te szívedet (Péld 23,26). Fiam, mondja az Úr mindegyikünknek, add nekem szívedet, azaz akaratodat. Semmi mást, hála Istennek – mondja Szent Ágoston – nem tudunk neki fölajánlani, minthogy azt mondjuk neki: a tied legyek. Igen, semmi kedvesebb dolgot sem nyújthatunk Istennek, mint ha így szólunk hozzá: Uram, a tied akarunk lenni, neked ajándékozzuk egész akaratunkat, engedd megértenünk, mit kívánsz tőlünk s mi azt megtesszük.