I.
Uram, a te neved legyen áldott mindörökké, te bocsátottad rám ezt a kísértést, ezt a megpróbáltatást.
El nem szaladhatok előle, hozzád kell folyamodnom, hogy megsegíts, s mindezt javamra fordítsd.
II.
Uram, most megpróbáltatások vesznek körül, nyugtalan a szívem, nagyon háborgat a rám szakadó nyomorúság.
Mit mondjak hát, kedves jó Atyám?
Verembe estem.
Szabadíts meg ettől az órától.
De azért köszöntött rám ez az óra, hogy te megdicsőülj, amikor én mélyen megaláztatom, és általad nyerek szabadulást.
Méltóztassál, Uram, megmenteni engem, mert én szegény, mit tehetek, kihez forduljak, ha nem tehozzád?
Adj, Uram, türelmet és kitartást ezúttal is.
Segíts meg engem, én Istenem, és nem rettegek, akármi teher szakadjon is rám.
Most meg mindebben a bajban mit mondjak?
Legyen meg, Uram, a te akaratod, én igazán megérdemeltem a megpróbáltatást és a nyomorúságot.
Úgy van hát rendjén, hogy elviseljem, mégpedig türelmesen, s kitartsak, míg végül elül a vihar és kitisztul az ég.
Elég erős ahhoz a te mindenható karod, hogy ezt a kísértést is eltávoztassa tőlem, hogy fékezze rohamát, el ne tiporjon, amint már gyakran meg is tetted velem, én irgalmas Istenem.
Amilyen nehéz nekem, olyan könnyű tenéked fönséges jobbkezednek ez a beavatkozása.