I.
Fiam, engedd, hogy azt tegyem veled, amit én akarok, én tudom, mi válik javadra.
Te úgy gondolkodol, mint az emberek, sokmindenben úgy foglalsz állást, ahogyan az emberi indulat diktálja.
Uram, igazat mondasz.
Nagyobb gondviseléssel veszel te körül, mint amekkora gondot én önmagamra viselhetek.
Nagyon ingatagon áll az, aki minden gondját terád nem hagyja.
Uram, csak igaz és állhatatos maradjon hozzád akaratom, egyébként intézkedj velem tetszésed szerint.
Mert csak jó lehet az, amit velem teszel.
Ha azt akarod, hogy sötétségben járjak, áldott légy, ha pedig azt akarod, hogy világosságba öltözzem, légy akkor is áldott.
Ha kegyesen megvigasztalsz, áldott légy, ha úgy akarod, hogy zaklattatásban legyek, ugyanúgy légy mindenkor áldott.
II.
Fiam, valóban így kell helyt állanod, ha azt akarod, hogy jártodban-keltedben az enyém lehess.
Ugyanolyan készséggel kell fogadnod a szenvedést, mint az örömet.
Olyan jó kedvvel kell a szükséget és a szegénységet viselned, mint a bőséget és a gazdagságot.
Uram, szívesen vállalom érted, mindazt, amit tetszésedre van rám bocsátani.
Válogatás nélkül akarom elfogadni a te kezedből a jót meg a rosszat, az édeset és a keserűt, a vígságot vagy a szomorúságot és bármi történjék velem, hálát akarok adni érte.
Óvj meg minden bűntől, és sem a haláltól, sem a pokol hatalmától félni nem fogok.
Csak örökre el ne vess, ki ne törülj az élet könyvéből, semmit sem árt, akármi baj szakad rám.