Az egyházi törvény hét ilyet állít fel. Szabálytalanok:
1. A törvénytelen származásúak, vagy akik törvényesnek vélt házasságból születtek. Ez a szabálytalanság is bár magában véve állandó jellegű, de mégis minden felmentés nélkül megszűnhetik, a természetes szülők későbbi házassága, avagy az ünnepélyes szerzetesi fogadalom által. Vannak azonban egyházi méltóságok, amelyektől még az utólag törvényesítettek is el vannak tiltva. Így nem lehetnek bíborosok, püspökök stb.
2. Oly testi hibában szenvedők, amely miatt a szent ténykedéseket biztonsággal s méltósággal nem végezhetnék. Ilyenek a vakok, süketek, némák, törpék, csonkák stb.
3. A nyavalyatörősök, őrültek s a gonosz szellemtől megszállottak.
4. Akik két vagy több érvényes házasságot kötöttek egymás után.
5. A jogilag becstelenek. Ilyenné lesz az ember pl. az Oltáriszentség megbecstelenítése, a pápa, bíboros vagy pápai követ bántalmazása; párbajozás vagy ennél segédkezés, érvényes házasság ellenére új házasságkötés, nemkülönben a szent tisztaság elleni különös kihágások által. Ez utóbbiak közé tartozik a vétek kiskorúval (16 éven alulival) az erőszak, a sodomia s vérfertőzés.
6. A bíró, aki (bár igazságos) halálos ítéletet hoz.
7. A hóhér, aki a halálos ítélet végrehajtásában önként segédkezik.
Jegyzet. A felsorolt esetek között találunk olyanokat, amelyek semmiféle bűnnel sem kapcsolatosak s nem megbélyegzők (pl. a bíró szerepe), csak az Egyház nem találja a papsággal egyezőnek.