Ha eljutsz odáig, hogy a zaklattatást Krisztusért jó néven veszed és kedvesnek érzed, hidd el, akkor már jól van dolgod, mert rátaláltál a földi paradicsomra.
Amíg nehezedre esik a szenvedés, és azon vagy, hogy elillanj előle, addig rosszul megy sorod, és mindenütt nyomodban jár a zaklattatástól való rettegés.
Ha rászánod magadat arra, amire való vagy, tudniillik a szenvedésre és a halálra, azonnal jobban érzed magad, és békére találsz.
Ha elragadtatnál is a harmadik égig, mint Szent Pál, akkor sem volnál biztonságban, hogy semmi kedved ellen valót nem kell eltűrnöd.
Hiszen azt mondta Jézus: „Én majd megmutatom neki, mi mindent kell nevemért szenvednie.”
Szenvedned kell tehát, ha Jézust szeretni akarod, s az ő szolgálatába állsz.
Bárcsak méltó volnál arra, hogy valamit szenvedj Jézus nevéért, nagy dicsőségedre válnék, a szenteknek nagy örömére, felebarátodnak épülésére.
Mert a türelmet mindenki dicséri, de tűrni mégis kevesen akarnak.
Méltó volna, hogy örömest szenvedj egy keveset Krisztusért, mikor sokan sokkal többet szenvednek a világért.