A téves tanokkal eleve szembehelyezzük az ősi katolikus tant, amelyet a trienti szent zsinat kánonjaiból következőleg összegezhetünk:
1.) Az újszövetségben van látható s külső papság, amelyet Krisztus az utolsó vacsorán alapított. Ezenkívül vannak nagyobb s kisebb rendek, amelyek útján a papsághoz juthatni. (1-ső és 2-ik kánon.)
2.) A papszentelés (ordináció) a mi Urunktól rendelt valóságos szentség, amely Szentlelket, vagyis kegyelmet közöl s jelleget nyom a lélekre. (,3-ik és 4-ik kánon.)
3.) A püspökök magasabbak a presbyterek (áldozópapok) felett s hatalmuk van bérmálni és papot szentelni. (7-ik kánon.)
Az egyházirend valóságos szentség
Az egyházirendben ugyanis megvan mindaz, ami csak az újszövetségi szentség jellegéhez tartozik s annak lényegét alkotja: Krisztusnak örök időkre szóló rendelése, a látható jel s az ez által közlött isteni malaszt.