Hálánk legszebb jele, ha papjainkért imádkozunk. Imádkozzunk naponkint, hogy Isten Egyházának szent papokat küldjön s azok a lelki épségben, tökéletességben megmaradjanak, gyarapodjanak. Főképp a negyedéves (kántor) böjtök alkalmával tegyük meg ezt, amelyeket Egyházunk éppen evégből rendelt.
Egy hercegi vérből származott Jézus Szíve szerinti pap néhány évtizeddel ezelőtt szegény, köszvénytől összegémberedett, agyonkínzott asszonykát vigasztalt a betegágyán. Az asszony bizalomra hangolódva naiv egyszerűséggel így nyilatkozott: „Lássa tisztelendő úr, még most is naponkint egy szent olvasót kell elimádkoznom a papokért, hogy a jó Isten irgalmas legyen irántuk”. (Jansa. Pred. II. 37.) Vaj ha mi, legalább egyetlen Miatyánkot mondanánk el naponkint értük!