I.
Légy éber és szorgalmas Isten szolgálatában; gyakran gondold meg, mivégre jöttél ide: miért hagytad el a világot.
Ugye azért, hogy Istennek élj, és lelki emberré válj?
Buzdulj tehát a jóban való haladásra, mert hamarosan megkapod fáradozásod jutalmát és akkor már nem lesz sem félelem sem fájdalom körülötted.
Most egy kicsit fáradozol: és hosszú nyugodalmat, sőt örök boldogságot találsz.
Ha te hűséges és serény maradsz minden tennivalódban, bizonyos, hogy Isten is hűséges és bőkezű lesz a fizetésben.
Nem alhatik ki benned a remény, hogy elnyered a pálmát; de el sem bízhatod magad, hogy el ne lankadj, vagy fel ne fuvalkodjál.
II.
Egyszer valaki nagy lelki nyugtalansággal sokat hányódott félelem és remény között; egy alkalommal elöntötte a szomorúság, és a templomban egy oltár előtt leborulva imádkozott.
Ezeket fontolgatta magában: Bárcsak tudnám, hogy végig megmaradok a jóban!
Nyomban hallotta lelkében Isten feleletét.
Vajon, ha tudnád, mitévő volnál?
Tedd most, amit akkor tennél, és biztonságban leszel.
Mindjárt megvigasztalódott, megerősödött, Isten akaratára bízta magát: és megszűnt a nyugtalan hánykolódás.
Nem kutatott többé okvetlenkedve, hogy tudja, mi fog történni, hanem inkább azt tudakolta, mi Isten kedves és teljes akarata: minden jónak elkezdésében és véghezvitelében.
Bízzál az Úrban és tedd a jót, mondja a próféta, és tiéd lesz az ígéret földje, betelsz majd annak gazdagságaival.
Egy tart vissza sokakat a haladástól, önmaguk buzgó javítgatásától: az, hogy irtóznak mindentől, ami nehéz; visszariadnak a küzdelemtől.
Hiszen azok gyarapodnak leginkább, mindenki másnál jobban az erényekben, akik keményebben igyekszenek megküzdeni azzal, ami a legnehezebb és leginkább kedvük ellen való.
Mert ott halad jobban az ember, ott érdemel több kegyelmet, ahol önmagát jobban legyőzi és megtagadja.
Nem egyformán van kinek-kinek mit legyőznie s miben önmegtagadást vállalnia.
De aki szorgalmasabb az igyekezetben, az előbbre jut, még ha több vétkes indulata van is, mint más, aki szelídebb erkölcsű, de kevesebb elszántsággal törekszik az erények megvalósítására.
Kivált két dolog szolgál komoly javulásunkra: hogy erőnek erejével megtartóztassuk magunkat attól, ami iránt a természetünk vétkes hajlandóságot érez, s hogy nagyon buzgón törekedjünk épp arra a jóra, aminek leginkább híjával vagyunk.
Attól is gondosabban őrizkedjél, azt is győzd meg magadban, amit másokban legtöbbször hibáztatsz.
Mindenhol használd fel, ami épülésedre lehet: ha jó példát látsz vagy hallasz, gerjedj föl annak követésére.
Ha pedig megrovásra valót veszel észre, ügyelj, magad is ugyanazt ne tedd.
Vagy ha már megtetted, minél gyorsabban igyekezz szabadulni tőle.
Amint a te szemed másokon jár, téged ugyanúgy mások figyelnek.
Milyen kedves és gyönyörűséges dolog, ha buzgó és istenfélő testvéreket láthatunk magunk körül: akiknek erkölcse tiszta, akik megtartják a fegyelmet.
Viszont milyen szomorú és nehéz zabolátlanok között élni, akik nem valósítják, amire hivatásuk szólítja őket.
Milyen veszedelem, ha valaki nem sokba veszi azt az elhatározást, amellyel hivatását vállalta, és az után veti magát, amihez semmi köze.
III.
Sose veszítsd szemed elől, amit fogadtál, és tekints mindig a Megfeszítettre.
Van mit szégyellned, ha Jézus Krisztus életére nézel, hogy még mindig nem igyekeztél jobban ahhoz szabni magadat: pedig régtől fogva járod az Isten útját.
Az a szerzetes, aki figyelmesen és áhítatosan elmerül az Úr életének és kínszenvedésének meggondolásában, abban mindent bőven megtalál, ami csak hasznos és szükséges, nincs szükség arra, hogy Jézuson kívül valami jobbat keressen.
Ó ha szívünkbe költöznék a megfeszített Jézus: mily hamar megtanítana mindenre!
A jó szerzetes mindent kedvesen vesz, és értő lélekkel fogad, amit parancsolnak neki.
A hanyag és lusta szerzetes egyik felháborodásból a másikba esik, és minden felől csak kellemetlenség éri; mert nincs belső vigasztalása: külsőt meg nem kereshet.
A fegyelmen kívül élő szerzetes súlyos botlás kockázatában él.
Aki a kényelmesebbet és a könnyebbet keresi, mindig keservesebb úton jár, mert sem ez, sem az nem tetszik neki.
Hogyan él sok más szerzetes, akik komolyan veszik a kolostori fegyelmet?
Ritkán járnak ki, visszavonulva élnek, szegényesen táplálkoznak, durva ruhákba öltöznek, sokat dolgoznak, keveset beszélnek, sokáig virrasztanak, korán fölkelnek, hosszú időt szánnak imádságra, gyakran elmélkednek: magukat minden szigorú fegyelembe foglalják.
Figyelj a karthauziakra, a ciszterciekre meg annyi más rend szerzeteseire, szerzetesnőire: milyen szorgalmasan fölkelnek minden éjszaka, hogy zsoltározzanak.
Bizony szégyen volna, ha te ebben a szent feladatban restnek bizonyulnál, miközben annyi szerzetes Isten dicséretével ébred.
Ó bárcsak semmi más tennivalónk ne volna, csak Urunkat, Istenünket dicsérhetnénk szívünk, torkunk szakadtáig.
Ó, ha sohasem kellene ennünk meg innunk, vagy aludnunk, hanem mindig Istent dicsérhetnénk, és a lelkiekkel foglalkozhatnánk, akkor sokkal boldogabbak volnánk, mint most, amikor mindenféle szükségben a testnek szolgálunk.
Bárcsak ne volnának ezek a szükségletek, csak a lélek szellemi éhe s jóllakása, amelyben most oly igen ritkán örvendezhetünk.
Amikor az ember eljut odáig, hogy semmiféle teremtett jótól nem várja vigasztalását, akkor kezdi először igazán kedvét lelni Istenben, s akkor nyugodtan fogadja a világ bármi változását.
Ha nagy jó éri, annak sem örül, ha kevés, azon sem szomorkodik, hanem teljesen és nagy bizodalommal Istenre hagyatkozik, aki őnéki mindenben mindene; aki előtt semmi el nem vész, meg nem hal, hanem minden őérte él, és intésére minden vonakodás nélkül engedelmeskedik.
Tartsd szemed előtt folyton, hova tartasz, s hogy az elveszett idő nem tér vissza soha.
Törekedés és szorgalom nélkül sohasem válhatsz erényes emberré.
Amint lankadni kezdesz, kezdesz romlani.
Ha pedig egészen áttüzesít a jóakarat, békét találsz, és munkádat is könnyebben végzed Isten kegyelme és a jónak szeretete miatt.
A lelkes és szorgalmas ember kész mindenre.
Nagyobb fáradság a vétkek és a gonosz indulatok ellen tusakodni, mint testi munkában verítékezni.
Aki nem kerüli a kis vétkeket, lassan-lassan nagyobbakba botlik.
Esténként mindig örülni fogsz, ha a napot hasznosan töltötted.
Vigyázz magadra, serkentsd magadat, korholgasd magadat, s akárhogy van is mások dolga, te ne hanyagold el önmagadat.
Annyi előmeneteled lesz, amennyi erőt magad formálására szánsz.