Október 8. Kedd, MAGYAROK NAGYASSZONYA

„Nézz le mennyből öröködre, Mária nagyasszonyunk, neked adta át örökre jó szent István szép honunk, koronádnak legszebb gyöngye – hozzád sír fel – Hunnia, nem felejt el Árpád népe, míg csak lesz egy hű fia.”

Magyarország Királynéja, könyörögj érettünk!

Különleges ünnepünk ez a mai!

XIII. Leó pápa ilyen 900 éves töretlen nemzeti hagyományt szentesített hivatalosan is, mikor 1896-ban, a honfoglalás ezeréves évfordulóján,

„MAGYAROK NAGYASSZONYA ÜNNEPET RENDELT EL OKTÓBER 8-RA”

Azelőtt augusztus 15-én, „Nagyboldogasszony”-kor ülték (mint neve is jelzi), mert 1038. augusztus 15-én halt meg Szent István, koronáját és országát Isten Anyja, Mária oltalmába ajánlva.

Immár ezer év – és ezer évi fönnmaradásunk – a bizonysága, hogy a Szűzanya ezt elfogadta, vállalta.

„Szent István az országot a Mennyei Atyától kapta, mivel fia meghalt, örökségül Nekem adta! Én ezt az örökséget elfogadtam. Más országok is felajánlották magukat Nekem, de örökségem csak ez az egy ország. Történelmében megjárta a keresztutat, de soha el nem pusztul.”

A Szűzanya ugyan mindannyiunk mennyei Édesanyja, de ránk magyarokra megkülönböztetett szeretettel tekint.

Amióta Szent István király elsőként a világon felajánlotta Neki az országot, „emlékezete él minden idők nemzedékeiben”. Csak rajta keresztül juthatunk el „az istenfélelemnek, megismerésnek” útjára, ő mutat be minket Szent Fiának.

Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, a Világ Győzedelmes Királynőjét, hogy Édes Hazánk, Magyarország, végre kiszabadulhasson évszázados „fogságából” és segítségükkel kiváltódhasson a szeretetlenség, a közöny, a hitetlenség, a kétségbeesés, a megtévesztettség és az anyagiasság rabságából.

Ma Szűz Máriát, Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük. Az ünnep evangéliuma az angyali üdvözlet bevezető sorait tartalmazza, miszerint Isten küldötte, Gábor angyal ezekkel a szavakkal köszönti a názáreti szüzet:

„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”

E köszöntésben az angyal „kegyelemmel teljesnek” és „áldottnak” nevezi Máriát.

A kegyelemmel való teljesség hangsúlyozása azért kap szerepet az angyali üdvözletben, hogy senki ne gondolhassa azt, hogy csupán valamiféle emberi kiválóságnak vagy érdemnek köszönhető az, hogy Mária lehetett a Megváltó édesanyja.

Ahhoz, hogy ő alkalmas legyen ezen hivatás betöltésére, Isten kegyelmére volt szükség. Akit tehát Isten kiválaszt egy feladatra, azt kegyelmével alkalmassá is teszi a megbízás teljesítésére. Ez a kegyelmi segítség azonban nem rombolja le az emberi akaratot és nem teszi szükségtelenné az emberi közreműködést.

Mária elfogadta Isten szándékát és együttműködött az isteni kegyelemmel. Az angyal áldottnak nevezi köszöntésében Máriát. Ez a jelző ismétlődik meg Mária személyével kapcsolatban, akit Erzsébet, Keresztelő János anyja, így köszönt:

„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk 1,42).

Isten áldása kíséri életük folyamán mindazokat, akik készek az ő szolgálatába állítani életüket. Talán sokszor hallottuk, de most fájón érezzük, hogy sose volt nagyobb szükség Mária közbenjárására, védelmére népünknek, mint most.

Kövessük az ő példáját engedelmességben, szelídségben, imádságban, a rászorulók felé forduló szeretetben!

Figyeljük üzeneteit, hiszen „aki rám hallgat, meg nem szégyenül.”

Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értettünk!