„Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője”
Október a rózsafüzér hónapja, Október 7-e, a Rózsafüzér Királynéjának ünnepe, más néven Olvasós Boldogasszony napja.
A rózsafüzér-imádságban benne lüktet egész lelki életünk. Hitünk szent titkait tartalmazzák a rózsafüzér titkai.
E hálaünnepen Mária közbenjárásáért, Isten segítségéért imádkoznak a keresztény hívek.
Mária e jeles ünnepét V. Piusz pápa (1566–72) rendelte el a lepantói csata emlékezetéül, először Győzelmes Boldogasszony néven.
Immaculata:
„Te vagy a fénynek fehér ragyogása, Jóságnak képe, Irgalomnak mása,
aki napsugárba, fénybe öltözött liliom-kehelyként állsz a Föld fölött,
egészen tiszta és egészen fehér, kihez a bűnnek árnyéka sem fér,
Elcsendesül bennem a szó, a beszéd, Ó, milyen szép vagy! Mennyire szép!”
Az olvasó imádkozása a domonkos szerzeteseknek köszönhetően a XV. század folyamán nyerte el mai formáját.
A rózsafüzér – latinul sertum rosarium, corona rosarum – rózsákból készített koszorú/korona, mely Máriának a mennyek országában betöltött hivatalára utal.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a rózsa ősidők óta a virágok királynője és az új élet, a megújulás virága, egészen bizonyos számunkra, mennyire kedves Isten Anyjának, az új Élet ajándékozójának ez az imádság.
Aki a rózsafüzért imádkozza, királynő előtt hajlik meg, és az uralkodás mindenkori jelképét, a koronát nyújtja Máriának.
A rózsafüzér – mint szüntelen imádság – Isten állandó jelenléte tudatosításának is egyik legalkalmasabb eszköze. Miközben a kéz a nagy (öreg) és apró szemeket morzsolja, s a Miatyánkot és Üdvözlégyet mondja, Mária szemével szemléli Jézus életét és misztériumait.
Ezért mondható, hogy a rózsafüzér nem más, mint egy iskola, ahol Jézus tanítványait a legtökéletesebb tanítvány, a Boldogságos Szűz Mária tanítja az üdvösség titkaira. E titkok foglalata a szeretet Isten és a felebarát iránt.
Ebben az iskolában szeretni tanulunk, mégpedig magától Isten Anyjától, akinek egész életét meghatározó szeretetét a Szentháromság koronázta meg.
A rózsafüzér – rosarium, jelentése rózsakert – hagyományos katolikus imádság, a szegények bibliájaként is ismert, hiszen az anyanyelvű szentírás elterjedése előtt a rózsafüzértitkok átelmélkedése jelenítette meg nap mint nap az egyszerű ember számára Jézus Krisztus életének legfontosabb mozzanatait.
XVI. Benedek Pápa is azt kérte, hogy mindenki gyakrabban imádkozza a rózsafüzért.
Bízzuk magunkat Máriára, a hit példaképére, hogy vezessen bennünket a Krisztus misztériumain való elmélkedésünkben. Minden nap segítsen minket, hogy azonosulni tudjunk az Evangéliummal és, hogy ez adjon keretet életünknek, hogy elvezessen Krisztushoz, hitünk élő központjához.
A Rózsafüzér, a Szentolvasó, a Máriát tisztelő ájtatosságok között a legnépszerűbb, időben és térben legelterjedtebb.
A Szűzanya vezetőnk hitünk titkainak felfedezésében.
Aki az életét Máriaként, illetve a Szűzanya lelkületében akarja megélni, annak a rózsafüzér életkísérője kell hogy legyen.
Jó lenne felfedezni ennek az imamódnak az igazi mélységét, azt, ahogyan Isten formál ez által az imamód által, elmélyít az élet titkaiba, bevezet az igazi mélységekbe. Nemcsak kísérő, hanem az életet igazi medrébe helyező valóság is.
A rózsafüzér a Szűzanya lelkületében akarja egészen Jézusra irányítani az életünket, Jézus-központúvá tenni. Ez az ima az emberi élet ritmusában dobog. Általa új életet tapasztalhatunk meg, reményvesztettségeinkben békére és megoldásra találhatunk, általa sokan örömre és megbocsátásra is leltek. Isten hatalmas ajándéka az emberiség számára, mert általa különleges kegyelmeket nyerhetünk.
Egy szép ima, amelyet minden reggel el kell mondanunk, így szól:
„Imádlak, Istenem, és teljes szívemből szeretlek.
Köszönöm, hogy megteremtettél, hogy kereszténnyé tettél. Igen, örüljünk a hit ajándékának; a legértékesebb javunk, amit senki nem vehet el tőlünk! Köszönjük meg az Úrnak ezt a napot imával és következetes keresztény élettel. Isten szeret bennünket, de azt várja tőlünk, hogy mi is szeressük őt.” (Bendek pápa)
A pápák, a nagy szentek mind Mária-tisztelők voltak, Avilai Szent Teréznek nem telt el egy napja sem úgy, hogy a rózsafüzért el ne imádkozta volna, bármennyire is fáradt lett már estére.
Legyen elég emlékezni Grignon Szent Lajos Máriára, aki nagyon értékes könyvet írt a rózsafüzérről, vagy a kortárs Pietrelcinai Pio atyáról, akit az imént avathattam szentté,
vagy arra a különleges karizmára, melyet Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola hordozott. Az ő életszentségének útja a szíve mélyén hallott sugallatra támaszkodott:
„Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül!”
A „szentolvasóként” is emlegetett rózsafüzér története 1214-ig nyúlik vissza, amikor Szent Domonkos a Szűzanyától – a Rózsafüzér Királynőjétől – egy csodajelenés alkalmával, Prouille-ben ajándékul kapta. Nevének eredete az első rózsafüzérektől ered, amelyeket Szent Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készített, a Szűzanya számára rózsakoszorúnak.
…Boldog Herrmann József, Rajna-vidéki premontrei misztikus (12–13. század) a Rózsa nevet adta a Szűzanyának. Folytatta az elődök hagyományát, hogy az öröm és szeretet szimbólumával, rózsakoszorúval díszítette Mária szobrát.
(Innen származik a rózsafüzér elnevezés: minden Üdvözlégy egy-egy illatos rózsa a Szűzanya tiszteletére.)…
A rózsafüzér négy forrásból eredeztethető: a zsoltározás, a Miatyánk, az Üdvözlégy és az imaláncok határozták meg kialakulását – ezekbõl adódott össze körülbelül a XV. században, a ma ismert rózsafüzér.
A XIII. században sok szerzetesrendben imádkozták a zsoltárokat, néhány helyen mind a százötven zsoltárt. Azok a barátok, akik nem tudtak olvasni, százötven Miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett. A hagyomány szerint Szent Domonkos kapta azt az üzenetet, hogy az Üdvözlégyet imádkozzák százötvenszer a Miatyánk helyett.
Szent Domonkos (meghalt 1221-ben) összeolvasztotta az imádság különböző elemeit, és az imák között prédikált is a népnek.
Ez az imatípus, amely váltakozott a Jézus és Mária hittitkairól való prédikációval, bizonyult a leghatásosabb fegyvernek az eretnekségek leküzdésére.
Szent Domonkos fiainak nagy érdeme a szentolvasó imádkozásának az elterjesztése, noha az imádság még nem érkezett el végleges formájához.
A rózsafüzér kezdetben tehát százötven Üdvözlégyből állt, de az Üdvözlégynek csak az első, szentírási részét mondták. IV. Orbán pápa 1261-ben hozzáadta Jézus nevét.
A XV. században a rajnavölgyi karthauzi szerzetesek minden Üdvözlégyhez hozzárendeltek egy titkot Jézus életéből, ami elmélkedésre, szemlélődésre indította az imádkozókat. Többnyire csak ötven Üdvözlégyet mondtak, és így ötven titkot soroltak fel. Egyes listák százötven titkot tartalmaznak.
A karthauziak a rózsafüzérrel az õskeresztény pusztai remeték szokását követték, akik egy-egy zsoltárt imádkoztak el együtt, majd csendben térdelve vagy leborulva azon hosszasan elmélkedtek, és a végén az elöljáró összefoglalta az egyéni imákat (zsoltárkollekta). A karthauziak közösen elmondták az üdvözlégy első részét, Jézus nevéhez hozzáfűzték a megfelelő titkot, és azon hosszasan egyénileg elmélkedtek, szemlélődtek.
Később, a XV. században Alanus de Rupe domonkos szerzetes szorgalmazta ezt az imádságot, Douaiban 1468–70 körül megalapította a Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult a szentolvasó imádkozásának elterjedéséhez.
Köszönhetően, az ő lelkes munkájának, a „rózsafüzér testvériségek” tevékenysége által tovább fejlődött. Alapja, az ötször tíz Üdvözlégy Mária és a tizedek között elmondott Miatyánk imák alkotta egység.
Később, Esseni Rudolfnak, egy karthauzi rendi szerzetesnek köszönhetően, elmélkedésekkel is gazdagodott.
Ő volt ugyanis az, aki minden Üdvözlégyben egy-egy bibliai idézetet is elmondott.
Így aztán a 15. század végére kialakult a szentolvasó imádkozásának végleges formája. Imádkozása nagy támaszt nyújtott az egyház megújulásának az egyházi élet legváltságosabb szakaszában.
Ezen imádságot rosariumnak, vagyis Mária rózsakoronájának nevezte el.
…Az üdvözlégy második része – Asszonyunk, Szűz Mária… – csak később lett része az imádságnak, Szent V. Piusz pápa kezdeményezésére, — aki 1568-ban hivatalosan is jóváhagyta a rózsafüzért…
Csak a 15. században fűzték az Angyali üdvözlethez a második részt a kérő imával:
„Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján.”
A Dicsőség és az apostoli hitvallás, valamint az öt tizedet megelőző három Üdvözlégy az isteni erényekkel kapcsolatban a tridenti zsinat után, a XVI. században került a rózsafüzérhez.
Titkainak számát lecsökkentették, így lett minden tizednek egyetlen titka.
A XVI. századtól a korai XX. századig a rózsafüzér szerkezete nagyrészt változatlan maradt:
– az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges rózsafüzérek öt-öt titkai.
A XX. században aztán kiegészült a Fatima imával, amely a Dicsőségek mellett lezárja a tizedeket.
1569-ben jött el az ima történetében az a lépés, amikor az egész egyház szorgalmazta,
V. Piusz az „Úgy szokták Róma püspökei…” című pápai bullájában ugyanis hivatalosan rögzítette a már létező hitbuzgalmi szokást, a rózsafüzér imáját a katolikus egyházban.
1571. október 15-én, éppen mialatt Rómában nyilvános könyörgő körmenetet tartott a rózsafüzér-társulat, a lepantói tengeri csatában döntő győzelmet arattak a törökök fölött a pápai hadak.
Szent V. Piusz, a csatát segítendő, a rózsafüzért imádkozta; közben látomása volt: a győzelmet látta. Délben valóban megfordult a szél, a füstöt a törökökre vitte, így a keresztesek győztek.
A pápa a lepantói győzelmet az egész keresztény világ a rózsafüzér-imádságnak, illetve a Szűzanyának tulajdonította.
Ennek emlékéül V. Szent Piusz pápa – 1572. október 7-én – új ünnepet rendelt el a
„Győzedelmes Nagyasszonyunk” tiszteletére, az 1571-es lepantói tengeri ütközet emlékére.
A pápák, a nagy szentek mind Mária-tisztelők voltak, Avilai Szent Teréznek nem telt el egy napja sem úgy, hogy a rózsafüzért el ne imádkozta volna, bármennyire is fáradt lett már estére.
Az 1716-i magyarországi péterváradi újabb döntő győzelem után XI. Kelemen pápa az egész egyházra kiterjesztette.
XII. Piusz pápa is buzdította a népet a szentolvasó imádkozására, hogy egyre inkább elmélyüljön Jézus misztériumában. Szerinte a szentolvasó „az egész evangélium összefoglalása”.
XIII. Gergely 1573-ban a Legszentebb Rózsafüzér elnevezéssel október első vasárnapjára helyezte át az ünnepet azon templomok és kápolnák számára, ahol rózsafüzér-oltár volt.
Savoyai Jenő 1716-ben kivívott péterváradi győzelme emlékére, ahol szintén a rózsafüzér imádkozása segítette a győzelemet, XI. Kelemen pápa (1700–21) az egész egyházra kiterjesztette.
XIII. Leó pápa pedig 1887-ben megemelte az ünnep rangját, s a domonkos miseszövegeket tette általánossá.
Így írt róla:
„Ez a csodálatos imafüzér az Üdvözlégyek összeszövése az Úr imádságával és a közbeszőtt elmélkedéssel. Szerkezetével a szentolvasó az imádságnak legkiválóbb és leghatásosabb formája, hogy elnyerjük az örök életet. Imádságainak szépségén kívül erős védelmet nyújt hitünkhöz, és felséges mintája az erénynek, a szemlélődésre előtárt titkokban. Ezen kívül meggyőződésünk, hogy a szentolvasó a nép természetéhez alkalmazott könnyű vallásos áhítat.”
A rózsafüzért a szegények evangéliumának is nevezik, egyszerre kérő és kontemplatív ima, aki imádkozza, azt Isten bölcsessége vezeti.
A szegények zsoltárának van még más előnye is. A hit imájában van az az erő, mely nemcsak ésszel és hittel láttat, hanem egyszersmind megpróbálkozik a szívvel. Az ima a szívet melegíti, a szívet minden jóra ráveszi, vagyis a hit imája az erény iskolája. Mikor a szívek felmelegednek az imában, akkor lehet reájuk vezetni azokat a lelki, szellemi vonásokat, melyeket Istenből merítünk. Mármost, ha valamely ima igazán a hitnek imája azért, mert az erény iskolája, úgy valóban az olvasó a hit imája. (…)
Engedjük, hogy egész napunkat átfogja az az imafüzér, amely a Szűzanya szívén keresztül a mi élettörténetünket Jézusba helyezi, az ő életét pedig a mi mindennapi életünkbe.
A rózsafüzér az utoljára érkezők, a szegények és az egyszerűek imája, ezért Mária imája, aki egyszerű és alázatos, de erős és hatalmas Isten szemében. Szívből, bátran fogadta el az angyali üdvözletet, hogy a Szentlélek által megfoganjon méhében Jézus.
Ma a betlehemi jászolból újra felajánlja nekünk, hogy fogadjuk be Jézust az életünkbe, családunkba, munkánkba…
Szűz Mária, a múltban és jelenben, minden jelenési helyén (Lourdes, Fatima ….) a Rózsafüzér-imádságot tanítja a gyerekeknek, s máig mindenkit arra kér, hogy imádkozzon, sokat imádkozzunk s másokért is imádkozzunk.
A Szűzanya szándéka:
mindenki megismerje és közel kerüljön Szent Fiához -, hogy Szent Fia elvárása szerint szeressük egymást.
Kéréseiből adódnak feladataink:
szeretettel közeledni felebarátunkhoz, különösképp a Rózsafüzért együtt imádkozó testvéreinkhez, megtenni mindent keresztény életvitelünk minőségének emeléséért, s erről imaéletünk javításával, elmélyítésével és mindennapi szeretetteljes tetteinkkel tenni tanúságot.
Hadd legyen életünk igazi elköteleződés a Rózsafüzér Királynője mellett, hogy valóban bensőséges életet tudjunk élni Jézussal.
Kérjük Isten és a Szűz Anya segítségét, hogy feladatainkat Isten tetszése szerint végezzük.
Szűz Mária, a múltban és jelenben, minden jelenési helyén (Lourdes, Fatima stb.) a Rózsafüzér-imádságot tanítja a gyerekeknek, s máig mindenkit arra kér, hogy imádkozzon, sokat imádkozzunk, s másokért is imádkozzunk.
Imádkozzuk a rózsafüzért minél gyakrabban, és kérjük a Szent Szűz segítő közbenjárását családtagjainkért, barátainkért, saját magunkért, hazánkért és minden rászorulóért!
Kötelességünk, hogy ezt az imádkozási formát közösségeinkben gondosan előmozdítsuk és a hívek körében apostoli buzgósággal terjesszük.
A katolikus egyház a megemlékezés jegyében egész október hónapban tartja a közös rózsafüzér imádságot.
Október havában mindennap elimádkozzák a templomokban a rózsafüzért és a lorettói litániát kitett Oltáriszentség előtt. Mikor elimádkozzuk, akkor gondoljunk nagy bizalommal arra, hogy még sohasem hallotta senki, hogy a Boldogságos Szűz valakit gyámoltalanul magára hagyott volna, aki hozzá esdekelt!
A rózsafüzér imádkozása közben együtt kísérik végig Máriát életútján.
A közös ima összeköti a híveket, és mindannyiunkért szól.
Imádkozzuk együtt a rózsafüzért, fonjuk együtt Szűzanya koszorúját!
„Rózsafűzér Királynéja, ha eljön a végóránk, Jöjj el hozzánk Égi Anyánk, áldásodat add reánk! Arkangyalok és angyalok Szent kara, Vigyék Mennyországba lelkünk, Rózsafűzér Királynéja!”
Istenünk, mindenható, örök Atyánk, Te, a Boldogságos Szűz Máriát, Fiad dicsőséges Szülőanyját azért adtad nekünk, hogy mindenkit oltalmazzon, aki segítségül hívja őt.
Közbenjárására add, hogy erősek legyünk a hitben, szilárdak a reményben, állhatatosak a szeretetben. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.