Szent Remig püspök hitvalló ( 437 – 533.) Előkelő gall-római családból származott. Miután tanulmányait szülővárosában, Laonban elvégezte, a közeli Ardennek sziklahasadékai közé vonult, hogy mint remete egészen Istennek szentelje életét.
Szigorú vezeklésének hamar híre futott a környéken és csapatostul vonzotta hozzája a tanácsra és vigasztalásra szomjas embereket. A Bennadius püspök halálával árvaságra jutott reimsi hívek is őt kívánták főpásztoruknak. Hiába hivatkozott 22 éves fiatalságára és tapasztalatlanságára; a nép sürgető szava előtt meg kellett hajolnia.
459-ben lépett a reimsi egyházmegye élére és közel 70 évig kormányozta azt. Ezalatt a hosszú idő alatt rengeteg jót tett: vigasztalt, tanácsokat osztott, viszályokat simított el és az új barbár urakkal szemben erélyesen védelmére kelt a bennszülött lakosság érdekeinek. Nem kevésbé fáradhatatlan volt Isten országának terjesztésében: a tévelygőket, bűnösöket és kicsapongókat magukba szállásra, a pogányokat megtérésre sürgette.
Ezen a téren legnagyobb eredménye, igazi világtörténeti tette Klodvig frank király megtérítése volt 496-ban. Klodvig megkeresztelkedésének döntő jelentőségét megérezték annak a kornak ha krónikásai is.
Mélyértelmű vonásokat, apróságokat jegyeztek föl róla, melyekben azonban egy egész nagy világ tükröződik: a középkori keresztény Európa hajnala.
Följegyezték, hogy a keresztelőre a rheimsi székesegyház páratlan ünneplőbe öltözött: Drága, színes szőnyegek borították a falakat és oszlopokat, a templom fényárban úszott, tömjénillat áradt a levegőben, a hatalmas dóm visszhangozta a zsoltárokat, melyeket a papság hosszú menete zengett.
„Atyám, kérdezte a mellette haladó agg püspököt, nem ez-e az Isten országa, melyet kilátásba helyeztél nekem?”
„Nem fiam- felelte a szent- ez nem az ország, hanem csak az odavezető út kapuja”.
Hogy mi az az út, megmondta neki a kereszteléskor: „Hajtsd meg fejedet, büszke szígamber! (Klodvignak törzsi neve) Aki megalázza magát, fölmagasztaltatik”.
A reimsi keresztelővel Remig kitörölhetetlenül beírta nevét a középkori kereszténység történetébe, mert megindítója lett annak a folyamatnak, mely néhány száz esztendő lefolyása alatt Európa új állami, társadalmi és kulturális rendjének kialakulására vezetett.
Tüneményes sikereinek magyarázata fényes tudományán, ékesszólásán és nyájasságán kívül tiszteletet parancsoló fellépésében és csodatevő hatalmában is keresendő.
Szaporodó csodák
„…Remigius erényes, példás érsek volt. De hírét főként a számtalan csodának köszönte, amiket neki tulajdonítottak és amik csak növelték szentségének hírét: vakok gyógyultak meg, tűzvészt állított meg, vizet borrá változtatott.
De a leghíresebb közülük – amit Hincmar ír le – a Szent Ampulla csodája maradt.
Clovis megkeresztelése a francia katolikus történelem egyik kulcseseménye. Hincmar elmondja, hogy mivel nem volt szentelt olaj Clovis homlokának megkenésére, galamb formájában maga a Szentlélek hozott egy fiolányi olajat, és ez volna az a szent Ampulla, amit a későbbiekben a francia királyok koronázásakor a felszenteléshez használtak. Ezt a csodás Ampullát, amelyből az olaj nem fogy ki soha, a reimsi Saint-Rémi apátságban őrizték…”
A reimsi Szent Rémi bazilika
Reims város híre akkor nőtt meg, amikor a francia királyok felszentelésének hivatalos helyévé vált. Az első francia uralkodó, akit a reimsi katedrálisban koronáztak meg és szenteltek fel, Jámbor Lajos volt 816-ban. I. Henriktől kezdve (1027) már minden francia királyt a reimsi katedrálisban koronáztak és szenteltek fel, VI. Lajos, IV. Henrik és XVIII. Lajos kivételével. (A katedrális nem azonos a Saint-Rémi bazilikával. A szerk.)
A szertartás keretében felhasznált szent kenetbe általában belekevertek egy kicsit abból a szent olajból, amelyek Szent Remig kapott a Szent Ampullában.
Minden évben, az októberi első vasárnapi szentmise keretében egy különleges eseményre kerül sor a Saint-Rémi bazilikában. Az Evangélium felolvasása után az érsek meggyújtja a templom koronacsillárján elhelyezkedő 96 gyertyát, ami felidézi Szent Remig, Reims város patrónusa éveinek számát halálakor.
Ez a szertartás egyidejűleg szimbolikus és látványos: pár perc alatt gyúlnak ki a gyertyák a bazilika hajójában felfüggesztett koronacsilláron, amelyre a franciák a „fénykorona” szót használják. Az impozáns csillár hat méter átmérőjű és a Mennyei Jeruzsálemet jelképezi, Izrael tizenkét törzsét (tizenkét tornyát). A 96 gyertya Szent Remig évei számára emlékeztet. Ez az esemény minden évben nagy tömegeket vonz a misére. Hivatalos személyek is eljönnek, ott van a polgármester és a képviselők, akiket az érsek hív meg, hogy együtt ünnepeljék meg a város híres szentjét.
Remig közel száz esztendős korában halt meg. Tetemeit eredetileg a Szent Kristóf-templom hiptájában helyezték szent nyugalomra; innét azonban 1049-ben IX. Szent Leó pápa parancsára a tiszteletére épült bencés apátság templomába vitték át.
†Adjad, kérünk, Mindenható Isten! hogy szent Remig hitvalló és püspök tisztes ünnepe mind áhítatunkat növelje, mind kedvünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.