I.
Levegőre épít, aki reményét emberekbe vagy teremtett dolgokba veti.
Ne szégyelld, ha Jézus Krisztus szeretetéből másoknak szolgálsz, és evilágon szegénynek tartanak.
Ne magadra építs, hanem Istenbe vesd reményedet.
Tedd meg, ami rajtad áll, akkor majd Isten is támogatja jó szándékodat.
Ne bízzál tudományodban vagy akármelyik élő embernek fortélyosságában, hanem inkább Isten kegyelmében: ő megsegíti az alázatost, és megalázza azt, aki sokra tartja önmagát.
II.
Ha vagyonod van, ne dicsekedjél vele, barátaiddal se, ha mégoly hatalmasok is; Istenben bizakodjál, aki mindent megad, s mindenek fölött önmagát akarja neked adni.
Ne büszkélkedj sudár termeted szépségével, egy kis betegség megrokkanthatja, elrútíthatja azt.
Ne tetszelegj ügyességedben vagy elméd fürgeségében, hogy Isten tetszésére légy, hiszen tőle való minden jó, ami természetedben lakik.
Ne tartsd magadat másoknál különbnek, hogy Isten alábbvalónak ne találjon: ő tudja, mi lakik az emberben.
Ne kevélykedjél jó cselekedeteidben, mert Isten ítélete más nyomon jár, mint az embereké: neki gyakran nem tetszik az, ami az emberek tetszését kivívta.
Ha valami jó van benned, hidd, hogy másokban még több jó van, és így maradj meg az alázatban.
Nem árt az, ha mindenkinél alábbvalónak gondolod magad, de nagyon sokat árt, ha csak egynek is elébevágsz.
Az alázatos ember mindenkivel békében él, a kevély szívében gyakori vendég az indulat és a bosszúság.