A nagy apostol pályafutása végéhez érkezett. Fogsága, melyet ekkor Rómában szenvedett, véget vetett számos apostoli útjának, melyeket azért vállalt magára, hogy Krisztus jóhírét terjessze. Elérkezett küzdelmei és munkája végéhez. Jézus misztériuma, melyet annyi lélek előtt tárt fel, olyan mélyen él benne, hogy ezt mondhatta ugyancsak a filippieknek: „Számomra az élet Krisztus, a halál nyereség”.1
„De ha az az Isten akarata, – folytatja, – hogy testben éljek, ez számomra gyümölcstermő munka; s nem tudom, mit válasszak. E kettő okoz nekem vívódást: kívánok feloszlani és Krisztussal lenni, ami sokkal jobb, de tiértetek meg szükséges, hogy megmaradjak a testben. S ebben bízva, tudom, hogy maradok és mindnyájatok számára megmaradok a ti gyarapodástokra és a hitből való örömetekre…” Az Apostol emlékezetükbe idézi, mennyire megvetette a zsidóság előnyeit, hogy egyedül Krisztushoz ragaszkodjék, akiben mindent feltalált, úgyhogy semmi sem választhatja el őt az Üdvözítőtől. És íme, mégis ezeket írja: „Nem mintha már kezemben tartanám (a koronát), vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem”.2 Szent Pál tehát el akarta felejteni előző életének minden sikerét, hogy nagyobb erővel feszüljön neki az örök célnak, mint valaha. – Ezért buzdítja a híveket is követésére: „Kövessétek a példámat, testvérek, és figyelmezzetek azokra, akik a szerint élnek, amint példát adtunk nektek… A mi hazánk a mennyekben van, ahonnan várjuk Üdvözítőnket is, az Úr Jézus Krisztust. Ő újjáalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez azon erejénél fogva, amellyel hatalma alá vethet mindent”. És az Apostol fogoly létére, telve szeretettel végül is ezzel a megrendítő, sürgető üdvözlettel fejezi be sorait: „Azért, szeretett testvéreim, kedveltjeim, kik örömöm és koronám vagytok, így maradjatok meg az Úrban, szeretettjeim!”3
Mikor befejezzük fejtegetéseinket, mi is elmondhatjuk: maradjunk szilárdak a Jézus Krisztusba vetett hitben, őrizzük meg érdemeibe vetett legyőzhetetlen bizalmunkat! Éljünk az ő szeretetében! Amíg itt a földön élünk, „távol az Úrtól”, mint Szent Pál mondja,4 lángoló hittel, szent vágyakozással, szeretettel, mely fenntartás nélkül, nagylelkűen és hűségesen teljesíti az Isten tetszését, ne szűnjünk meg növelni Isten látására és szeretetére való képességünket, hogy majd élvezzük őt az örök boldogságban és az ő életéből éljünk. Eljön majd az a nap, amikor a hit látássá, a remény boldog valósággá változik és a szeretet kiteljesül Isten örökkétartó ölelésében. Néha úgy látjuk, hogy ez a boldogság nagyon messze van még. De nem: minden nap, minden óra, minden perc közelebb hozza hozzánk.
Szent Pál szava nekünk is szól: „Azért, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol az Isten jobbján ülő Krisztus vagyon. Az odafent való dolgokat keressétek, ne a földieket”, a gazdagságot, a hírnevet, a gyönyöröket. „Hiszen meghaltatok (e világnak, mely mulandó) és életetek – igazi életetek, a kegyelem élete és az örök boldogság záloga – el van rejtve Krisztussal az Istenben.” „De amikor Krisztus, a ti életetek, megjelenik” diadalmasan az utolsó napon, „akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben”, és azt megosztjátok vele, hiszen tagjai vagytok.5
Semmiféle fájdalom, semmiféle szenvedés ne verjen hát le bennünket; „ez a mi jelenlegi, pillanatnyi és könnyű szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőségnek felette nagy örök mértékét szerzi meg nekünk”.6 – Semmiféle kísértés ne akadályozzon bennünket, mert „boldog a férfiú, aki a kísértést kiállja: hűnek találtatván, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten az őt szeretőknek megígért”.7 – Esztelen öröm ne vezessen félre bennünket: „Mert ami látható, az ideigvaló; ami pedig láthatatlan, örökkévaló…8 Az idő rövid… és elmúlik ez a világ…”9 Csak Krisztus igéi nem múlnak el sohasem,10 mert „az igék, melyeket ő szólott, szellem és élet”.11
Fejtegetéseink során iparkodtunk kimutatni, hogy a bennünk lakozó isteni élet nem más, mint részesülés annak az életnek a teljességében, mely Jézus Krisztus emberségéből árad mindegyikünk lelkébe, hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket: „Mi mindnyájan az ő teljességéből vettünk”.12 Életszentségünknek ez a forrása és semmi más. Ez az életszentség, mint sokszor mondottuk és most végezetül újra ismételjük, lényegében természetfeletti. Forrása csak a Jézus Krisztussal való egyesülés: „Nálam nélkül semmit sem tehettek”.13 A kegyelem és életszentség minden kincse, amit Isten a lelkeknek szán, Krisztus Jézusban van felhalmozva. Ő azért jött, hogy bőven adjon belőle: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és minél több legyen”. Az örök Atya azért adta nekünk Fiát, hogy ő legyen a mi „bölcsességünk, igazságunk, megszentelődésünk, megváltásunk”,14 életünk.
Nála nélkül semmit sem tehetünk, de benne gazdagok vagyunk, „úgyhogy semmiféle kegyelemnek sem vagyunk híjával”.15 Szent Pál szerint ez a gazdagság megfoghatatlan, mert isteni, de ha akarjuk, miénk lehet, sajátunkká tehetjük. Mi szükséges ehhez? Az, hogy nagylelkűen távolítsuk el az akadályokat, a bűnt, a bűnhöz, teremtményhez önmagunkhoz való ragaszkodást, ami mind akadályozhatja bennünk Jézus Krisztusnak és Lelkének működését. Adjuk át magunkat Krisztusnak és minden testi-lelki erőnkkel szüntelenül iparkodjunk szeretettel, hozzá hasonlóan, mennyei Atyánknak tetszeni.
Akkor mennyei Atyánk felismeri bennünk szeretett Fia arcvonásait. Jézus Krisztus kedvéért bennünk is kedve telik, elhalmoz bennünket ajándékaival, – míg el nem jön az az ezerszer áldott nap, amikor valamennyien örökre együtt leszünk az Úrral, Krisztus Jézussal, a mi életünkkel: „Amikor Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben”.
„Ó Krisztus Jézus, megtestesült Ige, Mária Fia, jöjj és élj a te szolgáidban szentséged szellemével, hatalmad teljességével, erényeid igazságával, útjaid tökéletességével, misztériumaid közlésével, és uralkodjál bennünk Szentlelkeddel minden ellenségeden, az Atya dicsőségére! Úgy legyen!”
Krisztus, az Isten a hazánk, ahová tartunk,
Krisztus, az ember az utunk, amelyen járunk.
Szent Ágoston: Sermo 123., c. 3.
1 Fil 1,21
2 Fil 3,12-14
3 Uo. 4,1. Vö. 1Kor 11
4 2Kor 5,6
5 1Kol 3,1-4
6 2Kor 4,17
7 Jak 1,12
8 2Kor 4,18. Vö. Róm 8,18
9 1Kor 7,29.31
10 Lk 21,33
11 Jn 6,64
12 Uo. 1,6
13 Uo. 15,5
14 1Kor 1,30
15 Kor 1,7