Hátra van még egy szempont. Abban a mértékben élvezzük majd az Istent, amekkora lesz bennünk a kegyelem abban a pillanatban, amelyben elhagyjuk ezt a világot.1
Ne tévesszük szem elől ezt az igazságot: örök boldogságunk nagyságát mindörökre a szeretet azon foka szabja meg, melyet el tudunk érni addig, míg Isten magához nem szólít bennünket. Tehát életünk minden pillanata végtelenül értékes, mert mindegyikben előbbre juthatunk egy fokkal az Isten iránti szeretetben és így magasabbra emelkedhetünk az örök boldogságban és életben.
Ne mondjuk, hogy egy fokkal több vagy kevesebb nem sokat számít. – Számíthat-e valami keveset, amikor Istenről van szó, véget nem érő boldogságról és életről, melynek Isten a forrása? Ha az Úr Jézus példabeszéde szerint öt talentumot kaptunk, nem azért kaptuk, hogy elássuk, hanem hogy kamatoztassuk.2 És ha Isten a jutalmat erőfeszítésünkhöz méri, mellyel iparkodunk kegyelméből élni, hogy növeljük magunkban ezt a kegyelmet, nem kevés-e akkor, hogy csak közepes aratást viszünk a mennyei Atyának? Jézus maga mondotta: „Azáltal dicsőíttetik meg az én Atyám, ha sok gyümölcsöt hoztok (kegyelemmel, mely boldogságtok gyümölcse lesz majd a mennyben”.3 Annyira igaz ez, hogy szőlőmíveshez hasonlítja Atyját, aki megtisztogat bennünket a szenvedéssel, hogy több gyümölcsöt hozzunk: „Minden gyümölcstermő szőlővesszőt megtisztogat, hogy többet teremjen”.4 Különben is, olyan kevéssé szeretjük csak Krisztust, hogy nem törődünk vele, többé vagy kevésbé fénylő tagja leszünk-e misztikus testének a mennyei Jeruzsálemben? Minél szentebbek leszünk, annál jobban dicsőítjük Istent az egész örökkévalóságban és annál jobban kivesszük részünket abból a hálaadó énekből, melyet a választottak énekelnek a Megváltó Krisztusnak: „Te váltottál meg minket, Uram!”
Iparkodjunk tehát eltávolítani minden akadályt, mely gyengíthetné Jézus Krisztussal való egyesülésünket. Hadd hatoljon mélyre bennünk az isteni működés, hadd dolgozzék bennünk szabadon Jézus kegyelme, hogy elérhessünk „Krisztus életkorának teljességére!” Hallgassuk meg Szent Pált, aki a harmadik égig ragadtatott, milyen sürgetve buzdítja kedves filippibeli híveit: „Tanúm az Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után Jézus Krisztus szeretetében. S ezért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék,… hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, telve az igazságnak Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével, az Isten dicsőségére és dicséretére”.5
1 „Mindegyikünk a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint.” 1Kor 3,8
2 Mt 25,13-30
3 Jn 15,8
4 Uo. 2
5 Fil 1,8-11