Tudjuk, hogy ez a boldog élet minden léleknek osztályrésze lesz, mihelyt elhagyja ezt a világot, ha a kegyelem által Isten gyermeke és ha nem kell vezekelnie bűneiért a tisztítótűzben. De ez még nem minden: Isten még ezt a boldogságot is kiegészíti. Miért? Hát nincs már egészen elhalmozva a lélek örömmel? Igen, de Isten a testnek is meg akarja adni boldogságát, amikor elérkezik a feltámadás az idők végezetével.
A halottak feltámadása hittétel: „Hiszem… a test feltámadását és az örök életet”. Üdvözítőnk megígérte: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete vagyon, és én feltámasztom őt az utolsó napon”.1
Krisztus már megvalósította ezt a feltámadást, amikor diadalmasan élve jött ki a sírból. Feltámadásával Krisztus minket is feltámasztott vele együtt. Gyakran említettük már: mikor az Ige megtestesült, titokzatos módon az egész emberiséggel egyesült és választottaival együtt egy testet alkot, melynek ő a feje. Ha fejünk feltámadt, egykor mi is fel fogunk támadni vele, sőt tulajdonképpen már diadala napján feltámasztotta mindazokat, akik hisznek benne. Milyen világosan fejti ki Szent Pál ezt az igazságot! „Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt holtak voltunk is, Krisztussal együtt életrekeltett, vele együtt életrekeltett és Krisztus Jézussal együtt az égiek közé helyezett.”2 Ez az Isten végtelen irgalmassága: annyira szeretett bennünket Fiában, Jézusban, hogy nem akar bennünket elválasztani tőle. Azt akarja, hogy hasonlók legyünk hozzája és résztvegyünk dicsőségében, nem csupán lélek, hanem test szerint is.
1 Jn 6,55;11,25
2 Ef 2,4-6