Mert ahol Péter, ott a krisztusi Egyház! Ősi jelige ez! Bejárom a világot, és sorra kérdem azokat, akik akár joggal, akár jogtalanul a krisztusi nyáj pásztorainak, sőt főpásztorainak vallják magukat. Megkérdezem a keleti egyház pátriárkáit s Nyugat érsekeit és püspökeit, sőt megkérdem a protestáns egyházak főpásztorait is: Melyik közületek az, aki Péter utódjának vallhatja magát, vagy akit annak tartanak hívei? És íme, olyan vakmerő s szerénytelen egy sem akad, aki magát Péter utódjának mondaná. Csak egyetlenegy van, aki magát nyugodt öntudattal Péter utódjának hirdeti, s akiről ezt immár 2000 év egyhangúlag elismeri.
A történelem is ma már kétségtelenül bizonyítja, hogy Péter apostol 25 évig római püspök volt s egyben az összegyház feje. Mint ilyen halt vértanúhalált. Utódai: Linusz, Klétusz, Kelemen s immár a 267. ti. XII. Pius mindkét hivatalát örökölték s az egész kereszténység elismerésével birtokolták.
Ma is 340 millió katolikus hódol előtte, de a többi sem meri tagadni, hogy ha van egyáltalán Péternek utódja, ez csakis a római püspök, tehát a pápa lehet.
Ha tehát római pápa Szent Péter jogutóda, akkor a kormányzása alatt álló katolikus Egyház kétségtelenül egyedül Krisztus Egyháza. Mert, amint már a keresztény őskor hangoztatta: „Ahol Péter, ott az Egyház!”
„A római püspökök gőgből ragadták magukhoz a főhatalmat”, vetik ellene Kelet szakadár pátriárkái és püspökei. A felelet igen egyszerű: Krisztus maga adta a pápák kezébe Péterben a főhatalmat s arról nem is volna joguk lemondani.
„Ámde a pápák közt több rossz ember is akadt. Főleg a középkor pápái politizáltak s elhanyagolták az Egyház ügyét” olvassuk s halljuk gyakorta.
Nincs okunk tagadni, hogy a sok szent, bölcs pápa között – bár elenyésző csekély számban gyarló, sőt bűnös is akadt. Csoda volna, ha nem így történt volna. De akadt-e egy is, aki minden gyarlósága mellett Krisztus nyáját tévedésbe vitte?! Ó nem! Mint főpásztorok, tévedés nélkül kormányoztak. Még az annyira bűnösnek mondott VI. Sándor is sok jót s üdvöset létesített az Egyház érdekében. Krisztus az ő Egyházát isteni s emberi elemből szerkesztette össze. Számításba vette az emberi szabadakaratot s az abból eredő bűnöket, hibákat, gyarlóságokat. Nem akar minduntalan csodákkal belenyúlni az események kerekeibe, de az ő láthatatlan keze azért mégis mindenütt ott van s még a leggyarlóbb helyettesén keresztül is biztos kézzel kormányozza Egyházát az örökkévalóság révpartja felé.
A pápaság az Egyház igazságának teljesen meggyőző bizonyítéka. Ámde isteni alapítólevelén vannak még pecsétek is, amelyek valódiságát még fényesebb világításba helyezik. Nevezetesen négy ilyet szokás megállapítani.