Mit kérjünk Jézus Anyjától? Elsősorban és legfőképpen azt, hogy alakítsa ki bennünk Jézust, részesítsen minket nagy nagy hitében és szeretetében.
Az egész keresztény élet abban áll, hogy „megszülessék bennünk Krisztus” és ő éljen a lelkünkben. Ez Szent Pál gondolata.1 De hol született meg először Krisztus? A Szentlélek közreműködésével a Szent Szűz méhében. A szentatyák szerint Mária még előbb megszülte Jézust hitével és szeretetével, amikor „legyen” szavával beleegyezett.2 E szeretet által élünk mi is Jézus életéből. Kérjük Máriát, hogy hasonlók lehessünk Fiához. Nincs nagyobb kegyelem, melyet kiesdhetnénk tőle. Nincs még egy kegyelem, melyet szívesebben megadna nekünk. Mert tudja, látja, hogy Fia nem választható el misztikus testétől. Lelke és szíve annyira egy isteni Fiával, hogy most a dicsőségben egyetlen vágya van csak: az Egyház, a választottak országa, Jézus vérének ára „dicső legyen, sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtelen”.3 Ezért ha a Szent Szűzhöz fordulunk, egyesüljünk Jézussal és mondjuk: „Ó, Anyja a megtestesült Igének! Fiad mondotta: Amit enyéim közül a legkisebbnek cselekesztek, nekem cselekszitek. Én Fiadnak, Jézusnak tagjai között egyike vagyok a legkisebbeknek. Az ő nevében járulok eléd és kérem segítségedet”. Ha az ily módon előterjesztett kérést megtagadná Mária, akkor Jézust utasítaná vissza.
Menjünk tehát hozzá, de bizalommal. Vannak lelkek, akik úgy mennek eléje, mint az édesanyjukhoz: reá bízzák érdekeiket, elpanaszolják neki szenvedéseiket és nehézségeiket. Hozzá menekülnek a szükség, a kísértés idején, mert „örök ellenségeskedést vetett Isten a Szűz és a sátán közé, Mária tiporja szét sarkával a pokoli kígyó fejét”.4 Minden alkalommal úgy beszélgetnek Máriával, mint az édesanyjukkal. Vannak, akik Szűz Máriának valamelyik képe előtt ki tudják önteni minden kívánságukat és vágyukat. Gyerekesség! – mondja talán valaki. Lehet. De gondoljunk csak arra, mit mondott Krisztus: „Ha nem lesztek, mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába!”5
Kérjük a Szent Szüzet, hogy Jézus emberségéből bőségesen áradjon ránk a kegyelem, hiszen annak teljessége van meg benne, hogy így a szeretet által egyre hasonlóbbak legyünk az Atya szeretett Fiához, aki Mária Fia is. Ez a legalkalmasabb kérés, mellyel hozzá fordulhatunk. Az utolsó vacsorán mondotta az Üdvözítő tanítványainak: „Az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én az Istentől jöttem ki”.6 Ugyanezt elmondhatná Máriáról is: „Anyám szeret titeket, mivelhogy ti szerettek engem és hiszitek, hogy tőle születtem”. Semmi sem kedvesebb Máriának, mintha azt hallja, hogy Jézust az ő Fiának hirdetik és ha látja, hogy minden teremtmény szereti.
Tudjuk, hogy az evangélium kevés szavát őrizte meg a Szent Szűznek. De csak azt az egyet idézzük emlékezetünkbe, amit a kánai menyegzőn mondott a szolgáknak: „Amit nektek mond, cselekedjétek”.7 Ez a szó mintegy visszhangja az örök Atya szavának: „Ez az én igen kedves Fiam, kiben nekem kedvem telt; őt hallgassátok”.8 Mária ezen szavait magunkra alkalmazhatjuk: „Tegyék meg mindazt, amit Fiam mond nektek”. Ez lesz akkor e fejezet legszebb gyümölcse, ez lesz Jézus Anyja iránti tiszteletünk legszebb megnyilatkozási módja. Szűz Máriának nincs főbb óhajtása, minthogy lássa, mennyire engedelmeskednek Fiának, mennyire szeretik, dicsőítik és magasztalják. Nemcsak az örök Atya, ő is Jézusban találja minden gyönyörűségét.
1 Gal 4,19
2 Prius concepit mente, quam corpore: Szent Ágoston: De virginitate, c. 3.; Sermo 215. n. 4.; Szent Leó: Sermo 1. de nativitate Domini, c. 1.; Szent Bernát: Sermo 1. de vigilia nativitatis.
3 Ef 5,27
4 Term 3,15
5 Mt 18,3
6 Jn 16,27
7 Uo. 2,5
8 Mt 17,5. Vö. 2Pt 1,17