Ó, mondjuk hát Máriának az Egyházzal bizalommal telve: Mutasd meg, hogy Anya vagy: jézus Anyja, mert közbenjársz nála; a mi anyánk, mert könyörülsz rajtunk. Fogadja el Krisztus általad a mi könyörgésünket, az a Krisztus, aki a te Fiad akart lenni, tőled született, hogy meghozza nekünk az életet!
Mutasd, hogy Anyánk vagy!
Hallja meg imádat,
ki értünk Fiaddá
születni nem átallt.1
Valóban, ki ismerné nála jobban Fia Szívét? Van az evangéliumban egy nagyszerű példa arra, milyen nagy bizalommal volt eltelve Jézus iránt.2 Jézussal együtt résztvesz a kánai menyegzőn. De nem merül el annyira a szemlélődésben, hogy semmit sem tudna arról, ami körülötte történik. Egyszer csak fogyni kezd a bor. Mária észreveszi a vendéglátók zavarát. Így szól Jézushoz: „Nincs boruk”. Ebből ismerhetjük meg gyengéd anyai szívét. Hány „misztikus” lélek gondolt volna itt a borra! De kicsodák ők, összehasonlítva a Szent Szűzzel? Jósága arra indítja, hogy megkérje Fiát, segítsen azokon, akiknek látja zavarát. Az Úr Jézus rátekint és úgy látszik, nem törődik szavával: „Mi közöm nekem és neked, ó asszony?” De ő ismerte Jézusát; annyira bízik benne, hogy azonnal így szól a szolgáknak: „Amit nektek mond, cselekedjétek”. És valóban, Krisztus szavára kitűnő borral voltak telve a kancsók.
1 Az Ave, maris stella kezdetű himnuszból. (Babits ford.)
2 Jn 2,-10