Hogy megismerjük, milyen egyedülálló helyet szánt Jézus Máriának misztériumaiban és hogy milyen nagy szeretettel van irántunk a Szent Szűz, tisztelnünk, szeretnünk kell őt és bizalommal kell lennünk iránta, mert mindez megilleti Jézus Anyját és a mi Anyánkat.
Hogyne szeretnők őt, ha szeretjük Üdvözítőnket? – Ha Krisztus – mint mondottuk, – azt akarja, hogy szeressük misztikus testének minden tagját, hogyne szeretnők akkor még inkább azt, aki neki azt az emberi természetet adta, mellyel fejünkké lett, azt az emberséget, mellyel nekünk közvetítette a kegyelmet? Nem kételkedhetünk abban, hogy az a szeretet, melyet Jézus Anyja iránt tanúsítunk, határtalanul kedves Krisztus előtt. Ha szeretni akarjuk Krisztust, ha azt akarjuk, hogy ő legyen mindenünk, akkor különösen bensőséges szeretettel tartozunk Anyja iránt is.
Hogyan mutassuk ki ezt a szeretetünket? Jézus, mint Isten, úgy szerette Anyját, hogy magasztos kiváltságokkal halmozta el. Mi úgy mutathatjuk ki szeretetünket, hogy magasztaljuk ezeket a kiváltságokat. Ha nagyon kedveskedni akarunk az Üdvözítőnek, akkor csodáljuk azokat a csodákat, melyekkel szeretete felékesítette Anyja lelkét. Azt akarja, hogy Máriával együtt szüntelenül adjunk hálát értük a Szentháromságnak, magasztaljuk a Szent Szüzet, mivel kiválasztatott az összes asszonyok közül, hogy ő adja a Megváltót a világnak. Így hatolunk be igazán azokba az érzelmekbe, melyeket Jézus az iránt táplált, akitől Emberfia lett. Igen, mondjuk Máriának: Egyedül te bájoltad el az Isten szívét!1 Légy áldott minden teremtmény között! Áldott, mert hittél az isteni szónak és benned teljesedtek az örök ígéretek.
Nagy segítségünkre van a Mária-tiszteletben, ha megfigyeljük, mit tesz az Egyház. Mennyi hódolattal és tisztelettel halmozza el Krisztus Jegyese Máriát! Az ő különös tisztelete messze felülmúlja az összes szentek tiszteletét, úgyhogy hyperduliának nevezzük.2
Az Egyház számos ünnepet szentel Isten Anyjának tiszteletére. Egymás után ünnepli szeplőtelen fogantatását, születését, bemutatását a templomban, a megtestesülés hírüladását, Szent Erzsébet meglátogatását, tisztulását és mennybevételét.
Azután az egyházi év legfőbb szakaszaiban külön antifónát szentel a Szent Szűz tiszteletére, melynek elmondását mindennap kötelezővé teszi szolgái számára a papi zsolozsma egyes imaóráinak végén. Figyeljük meg, milyen örömmel emlékezik meg az Egyház mindegyik antifónában az istenanyaság kiváltságáról, mely Mária minden más méltóságának alapja. – „Üdvözítőnknek Szent Anyja! – énekeljük ádventban és a karácsonyi szent időben, – mennyeknek megnyílt kapuja; ki szülője Istenednek, Anyja lettél Teremtődnek, … te azért, Istennek Anyja, légy bűnösöknek gyámola.” – A nagyböjtben így köszöntjük: „Mennyországnak Királynéja, – Angyaloknak szent Asszonya; – Áldott gyökér, Szűz Mária, … Te általad e világra – Új világosság virrada, – Örök dicsőség virága, – Kinél szebb nem jött világra…” – A húsvéti időben a boldogság himnusza ez az antifóna. Együtt örülünk Máriával Fia diadalán, lelkében felelevenítjük azt az örömet, mely e dicsőség hajnalán elárasztotta: „Mennyeknek királyné Asszonya! Örülj, szép Szűz! Mert kit méhedben hordozni méltó voltál, amint megmondotta vala, feltámadott. Imádd Istent, hogy lemossa bűneinket”. Végül a pünkösd utáni időben, mely mintegy földi zarándoklásunkat jelképezi, a bizalommal telt Salve Regina hangzik: „Üdvözlégy, királyné, irgalmasság Anyja, életünk, édességünk és reménységünk, üdvözlégy!. . Hozzád sóhajtunk zokogva és sírva e siralom völgyében… Mutasd meg holtunk után Jézust, méhednek áldott gyümölcsét. Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!” Ezért nincsen nap, hogy az Egyház szava ne magasztalná Mária kegyelmeit, és emlékezetébe ne idézné, hogy gyermekei vagyunk.
De ez még nem minden. Ezenkívül az Egyház minden nap elimádkozza a vesperae-ben a Magnificat-ot. Csatlakozik a Boldogságos Szűzhöz, hogy vele magasztalja Istent azokért a kegyelmekért, melyekkel elhalmozta Fia édesanyját. – Mondjuk gyakran Máriával és az Egyházzal: „Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez az én szívem megváltó Istenem felett. Mert ránézett szolgálója kicsinységére, íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék. Mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas…” Amikor ezeket a szavakat imádkozzuk, hálaének száll ajkunkról a Szentháromság elé Mária kiváltságaiért, mintha csak a mieink lennének ezek a kiváltságok.
Ott van továbbá Szűz Mária kis „officiuma”, azután a rózsafüzér, mely oly kedves Máriának, hiszen mindig őt dicsérjük benne Fiával együtt és szüntelenül azt a dicséretet ismételjük előtte szeretettel, mellyel az égi követ köszöntötte a megtestesülés napján: Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes! Kitűnő „gyakorlat” az, ha mindennap elimádkozzuk áhítattal a rózsafüzért. Így Krisztust szemléljük misztériumaiban, hogy egyesüljünk vele. Magasztaljuk Szűz Máriát, hogy oly bensőségesen belekapcsolódott ezekbe a misztériumokba és hálát adunk a Szentháromságnak Mária kiváltságaiért. Végül, ha gyakran, naponként mondottuk a Boldogságos Szűznek: „Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk … most és halálunk óráján”, amikor majd eljön az idő, hogy a most és halálunk órája egy és ugyanazon pillanat lesz, legyünk meggyőződve, hogy a Szent Szűz nem hagy el minket. – Ott van továbbá a Lorettói litánia, meg az Úrangyala, mellyel felelevenítjük Mária szívében azt a kimondhatatlan örömet, melyet a megtestesülés pillanatában érzett – és még annyi más módja a Szűz Mária-tiszteletnek.
Nem szükséges halmoznunk ezeket a „gyakorlatokat”. Válasszunk ki közülük néhányat. De ha már választottunk, maradjunk hozzájuk hűségesek. Az Üdvözítő előtt nagyon kedves lesz az a hódolat, melyet naponként bemutatunk Édesanyjának.
1 Sola sine exemplo placuisti Domino. A Benedictus antifónája a szombati Szűz Mária-officiumban.
2 Azt a tiszteletet, mellyel az összes szenteknek tartozunk, a dulia görög eredetű szó fejezi ki, mely szolgálatot jelent. A megtestesült Ige Anyját magasztos méltósága miatt egészen különös tisztelet illet meg, melyet a hyper-dulia szó jelez.