Az Egyház életerejét méginkább kipróbálták az eretnekségek s hitszakadások.
Már kezdettől fogva felburjánoznak. Nevezetesen a IV. században Arius az Egyház tekintélyes részét elhódítja Krisztus istenségét tagadó tanával. Arius maga, mint a legtöbb egyházüldöző, rútul hal meg, s téves tana lassan elenyészett.
A IX. században Photius s később Cerulár Mihály csaknem egész Keletet leszakítják az Egyház testéről. A görög császárok s később az orosz cárok csupán önző politikai okokból igyekeztek ezt a szakadást istápolni, fenntartani. Ma, hogy hatalmuk megdőlt, művük is széthull, elszárad, töredezik. A katolikus Egyház pedig virul, erősödik, mert:
„A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.”
A XVI. századnak ún. reformátorai, Zwingli, Luther, Kálvin, milliókat szakítanak ismét le az Egyház kebléről. Az ember azt hihette volna, hogy csakhamar az egész világ protestáns lesz.
De Isten nem hagyta most sem cserben az ő Egyházát.
Összeült a trienti szent zsinat s megvalósította az igazi, törvényes reformációt. Nagy szenteket, szerzetalapítókat küld, mint Loyolai Szent Ignácot, Szalézi Szent Ferencet, Borromei Szent Károlyt. Nagy misszionáriusok támadnak, akik új hódításaikkal bőven kárpótolják az Egyházat veszteségeiért (pl. Xavéri Szent Ferenc). És íme, csakhamar új, eddig sohasem tapasztalt virágzás támadt a romok felett, mert:
„A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.”
A felsült próféták
Pedig mennyien jósolták s jósolják az Egyház közeli végét!
Már Celsus pogány tudós (Kr. u. 178 körül) azt hangoztatta: Őrültek vagytok, ha azt hiszitek, hogy az Egyház az egész világon el fog terjedni s minden században fenn fog maradni.
Szent Ágoston szerint már az ő idejében (5. században) azt hajtogatták: „Az Egyház nemsokára meghal. Idejét múlta már!”
Voltaire, a hitetleneknek koronázatlan királya, 1758-ban azt állítja: „Még húsz év, s vége a katolikus Egyháznak,” És húsz év múlva Voltaire kétségbeesetten halt meg s az Egyház ma is áll s virágzik.
Renan (1875-ben) IX. Pius halálakor, Leckler az ókatolíkusoktól várja a tőrdöfést, mely az Egyházat megöli, Paulsen (1908) nézete szerint a modernizmus fogja a katolikus Egyházat a sírba dönteni. Mindezek a jósok már leléptek az élet színpadáról, de jóslatuk teljesedtében nem gyönyörködhettek. Az Egyház áll, mert:
„A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.”