E magasztos gondolat a szeretet legmélyebb értelme. Ennek alapján állapíthatjuk meg gyakorlásának különböző módjait is.
Mivel valamennyien egy test vagyunk, szeretetünknek egyetemesnek kell lennie. A szeretet törvénye senkit sem zár ki, mert Krisztus mindenkiért meghalt és mindenkit meghívott, hogy része legyen országában. A szeretet még a bűnösöket is felkarolja, mert még ők is eleven tagjai lehetnek Krisztus testének. Csak azok a lelkek vannak kizárva a szeretetből, akiket a kárhozat ítélete örökre elválasztott a misztikus testtől.
De ennek a szeretetnek különféle módon kell megnyilatkoznia, felebarátunk különböző szükséglete szerint. Valóban a felebaráti szeretet nem lehet eszményi érzelem, tisztán elméleti elgondolás, elvont rajongás, hanem igazán szeretetnek kell lennie, mely megfelelő tettekben nyilvánul.
A boldogok a mennyben Krisztus megdicsőült testének tagjai. Elértek Istennel való egyesülésük végső céljához. Irántuk való szeretetünk nyilatkozik meg a legtökéletesebb módon, mint az öröm és hála érzelme: örülünk dicsőségüknek, velük együtt örvendezünk és megköszönjük Istennek, hogy helyet biztosított számukra Fia országában.
Azon lelkek iránt, kik még a tisztítóhelyen szenvednek, szeretetünk könyörületességgé változik. Részvétünk arra buzdítson bennünket, hogy imádságainkkal, különösen a szentmiseáldozattal enyhítsük szenvedéseiket.
Itt a földön felebarátunk személyében Krisztus jelenik meg előttünk különféle alakban. Ez a legkülönbözőbb módokat nyújtja szeretetünk gyakorlására. Elsősorban azok a felebarátaink, akiket a vérségi kötelék fűz hozzánk a legszorosabban. A kegyelem itt sem forgatja fel a természet rendjét. A szeretetnek más a „színezete” az elöljárónál és más az alattvalónál. Hasonlóképpen az anyagiakkal támogató szeretetnek összhangban kell lennie az okosság természetfeletti erényével: a családapa nem mondhat le minden vagyonáról a szegények javára, de gyermekei kárára. Ugyanígy az igazságosság természetfeletti erénye megköveteli és meg is kell követelnie a bűnöstől a bánatot és engesztelést, mielőtt bocsánatot nyerne. Csak a gyűlölet nincs megengedve, vagyis hogy a rosszat magáért a rosszért akarjuk vagy óhajtsuk. Senkit sem zárhatunk ki imádságunkból: az egyenesen ellenkeznék a szeretettel. Néha a megbocsátás legszebb bizonyítéka, hogy imádkozunk azokért, akik megbántottak bennünket. A természetfeletti felebaráti szeretet azt jelenti, hogy felebarátunkat Istenért szeretjük, hogy kieszközöljük szármára vagy megőrizzük benne az Isten kegyelmét, mely elvezeti az örök boldogságra.1 Szeretni annyit jelent, hogy „másnak javát akarjuk” – mondja Szent Tamás.2 De minden részleges jó alá van rendelve a legfőbb jónak. Ezért ha a tudatlanokat oktatjuk és Istent, a legfőbb Jót adjuk nekik, ez rendkívül kedves az Isten előtt, éppúgy ha a hitetlenek, bűnösök megtéréséért imádkozunk, hogy eljussanak a hitre vagy újra megtalálják az isteni kegyelmet. Amikor az imádságban Istennek ajánljuk a lelkek szükségleteit, vagy a szentmisében a Kyrie eleison-t azokért a lelkekért imádkozzuk, akik még várakoznak az evangélium világosságára, vagy a kegyelem erejét kérjük a kísértésekben, amikor a misszionáriusok munkájáért imádkozunk, akkor az igazi szeretetet gyakoroljuk, mely rendkívül kedves az Úr Jézus előtt. Ha Krisztus azt ígérte, hogy jutalmat ad egy pohár vízért is, amit az ő nevében adunk, mit nem ad meg akkor egy imádságban, engesztelésben eltöltött életért, melyet országa terjedésére szentelünk? Vannak még más szükségletek is. Itt van egy koldus, akit támogatnunk kell, ott egy beteg, akit segítenünk, gondoznunk, látogatnunk kell. Emitt egy szomorú lélek, aki a jó szó vigasztalását várja tőlünk, amott egy túláradó lélek, aki örömét akarja megosztani velünk. „Örvendjetek az örvendezőkkel és sírjatok a sírókkal”.3 A szeretet „mindenkinek mindene” – mondja Szent Pál.4
1 Ratio diligendi proximum Deus est: hoc enim in proximo debemus diligere, ut in Deo sit. Szent Tamás: II-II., q. 25. a.1. és q. 26.
2 Amare nihil aliud est, quam velle bonum alicui. I., q. 20. a. 2. Vö. még I-II., q. 28. a. 4.
3 Róm 12,15
4 1Kor 9,22