A gyóntatási engedélyt, illetőleg joghatóságot a megyéspüspök adja úgy a világi papoknak, mint a szerzetes papoknak akár a világiak, akár (más) szerzetesek gyóntatására. Ezenkívül a kiváltságolt papi szerzetek főnökei is adhatnak bármely felszentelt papnak joghatóságot a saját szerzeteseik, újoncaik, valamint a házukban tartózkodó cselédek, tanulók s betegek feloldozására. (Vö. 874., 875. és 514. kánon.)
De emellett minden szerzetesnek szabadságában áll lelkiismerete nyugalma érdekében, bármely a püspök által felhatalmazott paphoz menni, hogy nála szentgyónást végezzen. (519.)
Az apácákat azonban a saját házukban csupán a püspök által kijelölt rendes vagy rendkívüli gyóntatok vagy más erre külön meghatalmazott papok oldozhatják fel érvényesen.
Ámde a szerzetesnőknek is megvan az a joguk, hogy lelkiismeretük megnyugtatására bármely templomban, kápolnában vagy félig nyilvános kápolnában, sőt bármely tisztességes helyen, csak legyen a gyóntatószék ráccsal ellátva,1 akármely papnál meggyónhassanak, akit a püspök nők gyóntatására is felhatalmazott. (522. k.)
A súlyosan (ha nem is halálosan) beteg apácák, egész betegségük alatt bármely nők gyóntatására felhatalmazott papot hívathatnak szentgyónásuk meghallgatására s elöljáróiknak nincs joguk ebben őket közvetve vagy közvetlenül megakadályozni. (523. k.)
Oly zárda számára, ahol nincs legalább hat apáca, nem szükséges rendes gyóntatót kijelölni. Az ily kicsiny szerzetesház tagjai tehát bárhol s akármely nők gyóntatására is felhatalmazott papnál végezhetik szentgyónásaikat.
1 S. C. de Religiosis 1916. márc. 7.