Nativitas Beatae Mariae Virginis – Boldogságos Szűz Mária Születése
„Ma született e világra”
„Felvirradt számunkra az üdvösség hajnala, belőle támadt üdvösségünk Napja”
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, Áldott vagy te az asszonyok között”
Ó, Boldogságos Szűz Mária, Hajnal Szép Sugara, hozd el nékünk az Üdvözítőt! Áldott legyen Isten Fölséges Anyja, Boldogságos Szűz Mária! Áldott legyen Szeplőtelen Fogantatása!
A Szűzanya születésnapján az Egyház a megváltás első napjának hajnalát ünnepli azzal, hogy megjelenik a világban a Megváltó édesanyja.
Mária a világ Megváltójának anyjaként, minden ember lelki anyjaként és Isten teremtményeinek legszentebb anyjaként jött világra. Fiának végtelen érdemei miatt makulátlanul fogant és született meg az Isteni kegyelem által. Márián keresztül, aki a Menny és a Föld királynője, a kegyelem elérkezett az emberekhez. Rajta keresztül, a Szentháromság akarata szerint a hitetlenek megkaphatják a hit ajándékát; a sanyargatottaknak az irgalmat ajánlják fel; és Krisztus tagjai növekedhetnek a hitükben.
A Boldogságos Szűz egyedülálló helyet foglal el az üdvösség történetében, és a legkitüntetettebb küldetést hordozza minden teremtmény között. Máriában minden emberi természet felmagasztosul!
A Boldogságos Szűz Máriának születésnapja van ma, akinek szépségét tekintetre méltatta, alázatosságát látogatásával jutalmazta az Úr. Az áldott és tiszteletreméltó Istenszülő, Boldogságos Szűz Mária, akinek születésnapját ünnepeljük, járjon közben értünk az Úrnál.
„Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját” – mondja egy ősi Himnusz.
A mai napon, ajánljuk alázatos imádságunkat a gyermek Máriának mindannyiunkért, a világért, papjainkért, az Egyházért, és Édes Hazánkért. Anyánk, szeretett Királynőnk, add a Te lelkületed minden munkánkhoz, cselekedetünkhöz, add a Te védelmedet, szereteted és segítségedet egész napon át. Engedd, hogy mi és Isten minden szolgája a Te Szeplőtelen Szívedben lakozhassunk!
„Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk!”
Őt ünnepelve örülünk együtt annak, hogy Isten Anyja a mi anyánk is. Gyakran hívjuk a Boldogságos Szűzanyát “örömünk okaként”, litániájának egyik legszebb megnevezéseként.
„Ma született e világra Egy ékes kisasszonyság,Kinek kebléből bimbódzik Fölséges nagy uraság.Fellegek és az egek közt Ma tartatik vigasság,Az angyalok énekelnek, Zengenek a muzsikákSzent Dávidnak sok húrját Bár egyenként verhetném,
Szűzanyám kis pólyácskáját Én azzal tisztelhetném,Kissszonynak, Máriának Versét énekelhetném,Bölcsőcskéjét vigadozva Örömmel rengethetném.”
Ma, szeptember 8-án tartjuk a Boldogságos Szűz Mária születésének liturgikus ünnepét, aki az egész világ megváltásának hajnala és reménye. Ez a Mária-ünnep mélyen gyökerezik a hívők szívében és áhítatában (…), mert tudatában vannak annak, hogy az ő születésével vették kezdetüket Isten tervében azok az üdvözítő események, amelyek aztán oly szoros kapcsolatot teremtettek Mária és az ő Fia között.
Örvendezzünk tehát, ahogy megemlékezünk Megváltónk Anyjáról, ahogy Damjáni Szent Péter mondotta:
»Valóban, ha Salamon és vele együtt egész Izrael népe a templom felszentelését oly bőséges és fényűző áldozattal ünnepelte meg, milyen és mennyi örömöt hoz majd Szűz Mária születése a keresztényeknek? Mert az ő méhébe, mint a legszentebb templomba, szállt le Isten a saját személyében, hogy emberi alakot nyerjen, és látható formában lakozzék kegyesen az emberek között.«
Szeptember 8-án, Kisboldogasszony – népi elnevezése: Kisasszony – napján egyházunk „Szűz Mária születésnapját – Nativitas Beatae Mariae Virginis” – ünnepli.
A jeruzsálemi hagyomány a Betheszda fürdő mellett tisztelte Mária születésének helyét. Az 5. század elején Szent Anna tiszteletére templomot építettek itt, melynek felszentelési évfordulóján, szeptember 8-án emlékeztek meg Mária születéséről.
A nyugati egyházba valószínűleg I. Sergius pápa vezette be az ünnepet a 7. század végén, majd IV. Ince pápa a 13. században nyolcadot csatolt hozzá, mely 1955-ig élt.
Az ünnep magyar elnevezése a 15. századig vezethető vissza. Kisboldogasszony ünnepe országszerte kedvelt búcsújáró nap. A „Stella puerpera Solis” – „Hajnali szép csillag” tiszteletére szokás volt szeptember 8. hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Azt tartották, hogy akinek „érdeme van rá”, meglátja a kelő Napban a bölcsőben fekvő Máriát.
„Mennyországnak királynéja,irgalmasságnak szent anyja.Tengernek ezer csillaga,
üdvözlégy szép szűz Mária.Légy segítője népednek,az elveszett bűnösöknek.
Kísérője istenednek, anyja lettél teremtődnek.Halleluja”
A népi megfigyelések szerint a fecskék Kisasszonykor indulnak útnak.
A nép nyelvén a két nagy Mária-ünnep (augusztus 15. és szeptember 8.) közti időszak neve a kétasszonyköze.
Mária születése hajnalcsillag az emberiség egén. A megváltás művének kezdete. Isten kegyelmét, szeretetét ünnepeljük, amely Máriában megjelent a világban. Mária születése öröm, ahogy minden születés öröm, mert a reményt erősíti bennünk.
Valami szép, valami szent kezdődik.
Szűz Mária az Egyház ősmintája, Benne fog fellobbanni a világ Világossága, Élő Vízforrás fakad majd benne. Ő lesz az akol, ahová érkezik a jó Pásztor.
Nemzedékek várakozása teljesedett be azzal, hogy az idők teljességében Isten egyszülött Fia „megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett”
„Boldog vagy szentséges Szűz Mária és minden dicséretre méltó, mert belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk.”
De ma még csak az üdvösség hajnalát, Szent Anna és Joakim leányának születését ünnepeljük, aki Szeplőtelenül fogantatott, szeplőtelenül élt.
Közbenjárása újítsa meg Egyházunkat!
„…Ebből a liturgikus képhagyományból sarjadt Telek Józsefnek tanácsa: ha egyébkor tőletek ki nem telhetne, legalább estéli és reggeli hajnalkor, mikor a hajnali csillagot, a többi csillagok között, legtetszetesb fényességgel ragyogni szemlélitek, elmélkedjetek a Jákobbul támadott csillagnak, az Isten szent Anyjának felséges méltóságáról.
Egy középkori eredetű legenda szerint Kisasszony hajnalán angyalok zengenek a mennyekben.
Ennek a napnak a hajnalát a hívők a szabadban várták, és „csatlakoztak az angyalokhoz”, akik a mennyben örvendeztek a Szűzanya születésén.
Együtt mondták:
„Boldog vagy szentséges Szűz Mária és minden dicséretre méltó, mert belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk.”
Aki érdemes volt rá, az megláthatta a felkelő napban Szűz Máriát…”
Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, s ezek kódexirodalmunkba is bekerültek.
A Teleki-kódex Anna-legendájában olvasható:
„Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.”
Mária Isten áldott földje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjadt.
Azért lett szeptember 8-a az ünnep, mert ezen a napon szentelték fel azt a jeruzsálemi templomot, amely azon a helyen áll, ahol a hagyomány szerint Szűz Mária született. Ez a templom ma is áll, Szent Annának szentelve.
„Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.
Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt, kérjük őt, legyen szószólónk ő Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban.
Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél.”
XVI. Benedek pápa Kisboldogasszony napjára…
Mária születésnapja kivételes a szentek ünnepei között, az Egyházban ugyanis általában nem ünneplik a születésnapot. Az Egyház gyakorlata egész más volt, mint a pogány görögöké vagy rómaiaké, ahol egy nagy ember születését – például Cézárét vagy Augusztusét – hatalmas pompával ünnepelték.
Az Egyház úgy érvelt e gyakorlat ellen, hogy korai a születésnapot ünnepelni, mert nem tudjuk, hogyan alakul a megszületett személynek a hátralévő élete
„Ha hallgatunk a Boldogságos Szűz szavaira, és utánozzuk magatartását, akkor a mi életünk is hálaadó énekké lesz”. – az annyiszor elismételt szavak XVI. Benedek pápa, Isten Anyja iránti szeretetéről árulkodnak.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy Máriás lelkületű pápa.
Más szavakkal, lehetetlen előre megválaszolni néhány alapvető kérdést a személy születésnapján: Az illető élete valóban ok-e az ünneplésre?
Az, aki megszületett boldog lesz-e, hogy egy napon a világba lépett?
És a világ boldog lesz-e az illető személy miatt, vagy átok lesz-e a születésnapja?…
Az Egyház mindig a halál napját ünnepelte abban a hitben, hogy csak akkor lehet egy személy életét megünnepelni, amikor már véget ért az élete és az ítélet után van.
Mária volt a kapu, akin keresztül a világba lépett az Üdvözítő, aki nem csak testileg kötődött Hozzá. Szent Ágoston sokatmondóan így beszél erről, hogy mielőtt Mária testébe foganta volna Jézust, már azelőtt szívébe foganta Őt. A szívében volt hely annak, aki ajándék volt Istentől az emberiségnek. Mint a földi nagyok és hatalmasok, a hívő Mária – akinek szívében ott volt Isten világossága – döntő szerepet játszott, hogy megváltozzon a világ sorsa. A világ a lélek ereje által változik csak igazán.
(XVI. Benedek pápa)
Kérünk, Istenünk, add meg nekünk, házad népének mennyei kegyelmed ajándékát, hogy akik számára a Boldogságos Szűz istenanyaságában felvirradt az üdvösség hajnala, azokat békével áldja meg az ő születésének ünnepe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.