A penitencia esetleg a feloldozás előtt is elvégezhető. Megeshetik ez a haldoklóknál, kikkel a gyóntató nem ritkán elégtételképpen a feszületet megcsókoltatja, avagy velük Jézus édes nevét kimondatja. Rendes körülmények között legjobb a penitenciát mindjárt gyónás után vagy mielőbb elvégezni. Ezt azonban nem kell aggályos szigorúsággal érteni. Érvényes a penitencia elvégzése a szentáldozás, sőt a következő gyónás után is. A halogatással csak akkor vétenénk súlyosan, ha ezzel magunkat a teljes elfeledés vagy elmulasztás veszélyének tennők ki.
A penitenciát úgy kell elvégeznünk, ahogy felkaptuk. Ha némely mellékkörülményt mellőznénk, pl. nem az oltár előtt, nem térden állva, nem „ájtatos szívvel” végeznők az elégtételt, ahogy ezt a lelkiatya előírta, többnyire hibáznánk ugyan, de azért lényeges kötelességünknek eleget tettünk s nem kell annak teljesítését megismételnünk. A penitenciát lényegesen súlyosbító körülményeket azonban feltétlenül be kell tartanunk.
A feladott imádságot az Egyház módja szerint, tehát nem csak gondolatban, hanem ajkunkkal is el kell mondanunk, annál is inkább, mert a gyóntató ezt bizonyára így szándékolta. Midőn a gyóntató elégtételül misehallgatást vagy böjtöt ír elő, ez alatt rendszerint nem a parancsolt vasár- s ünnepnapi szentmise, illetőleg pénteki böjt értendő.
Ha azonban a lelkiatya – jogával élve – kifejezetten az ünnepi misét vagy pénteki böjtöt adja fel, akkor ezekre kettős címen is kötelezve vagyunk, viszont mulasztás esetén kettős a bűnünk. Megsértettük az Egyház parancsát s elhanyagoltuk a kapott penitenciát.
Gyakran adnak fel a lelkiatyák penitenciának a megholt hívekért végzendő jócselekedeteket s imákat. Ilyenkor a saját ájtatosságunkból fakadó gyümölcsöket kell az elhunytakra alkalmaznunk, a gyónás szentségi erejéből forrásozó büntetésttörlő hatás azonban ilyenkor is minket illet.
Minthogy a szentségi elégtételnek büntetésttörlesztő ereje sokkal nagyobb s biztosabb, mint a saját tetszésünkből magunkra vállalt penitenciáknak, jól tesszük, ha a gyóntatótól önként nagyobb penitenciákat kérünk, pl. naponkinti lelkiolvasást stb., amit azután a lelkiatya esetleg bocsánatos bűn terhe alatt reánk róhat.